Novotel Budapest Centrum - Hotel Palace

Novotel Budapest Centrum (Hotel Palace)

Tervező:
Helye:
1088 Budapest, Rákóczi út 43-45.
Építés éve:
1911
Felújítás éve:
1924, 1964, 1999
Fényképek:
kitervezte.hu, Ády

 

Múlt A kiegyezés után a Körút kiépítésével és a Keleti pályaudvar felállításával egy időben kialakult a nagyjából ma is meglévő belső- és külső-józsefvárosi utcahálózat, városszerkezet. A belvárost és a pályaudvart összekötő Rákóczi út - különösen belső szakasza - nagyvárosi üzleti, kulturális, idegenforgalmi útvonal lett. A pályaudvar felépülte után a Rákóczi úton több szállodát építettek, ezek sorában időben az utolsó a Rákóczi út és a Csokonai utca sarkán 1911 óta álló híres szecessziós nagyszálló, a Palace volt. Az épületet markáns hatású, jellegzetes homlokzata és fényűző belső kiképzése születésétől fogva a Rákóczi út külső szakaszának egyik legfontosabb építészeti elemévé avatta.
A józsefvárosi saroktelket 1866-ban özv. Fuchsné, született Schmidlechner Katalin vásárolta meg, és 1910-ig a család kezében is maradt, amikor 510.000 koronáért a Hotel Palace Szálloda Részvénytársaság vette meg. 1909. október 19-én a Fuchs-örökösök nevében Komor Marcell és Jakab Dezső építészek építési engedélyért folyamodtak. Többszöri elutasítás és módosítás után végül 1911. február 13-án elkészült az épület. A szálloda páratlan volt a maga nemében, bátran vette fel a versenyt külföldi nagyvárosok hasonló intézményeivel. Ekkor a hat szinten egyenként 13 utcai, 1 udvari és 1 cselédszobát alakítottak ki. A szobák többségéhez csatlakozott fürdőszoba, de a vendégek rendelkezésére álltak a szálloda fürdői is. Minden szobában központi fűtés, hideg- és meleg víz, villamos ébresztő készülék volt. Az első emeleten előkelő olvasóterem, társalgók és függőkert volt található. A 800 négyzetméteren épült ház értékét négyzetméterenként 800 koronára, összesen 634 ezer koronára becsülték. A szobákban 4 koronától kezdődően lehetett megszállni.
1923-ban a szálló átalakítási terveket engedélyeztetett. Az átalakítás lényege a Rákóczi úti földszinti rész födém közbetolásával való megosztása volt. A főhomlokzat teljes hosszában és szélességben létesült az új szint, a mai állapotnak megfelelően. A terveket Komor Marcell készítette, a felelős építőmester Popper Zsigmond volt. 1928. március 28-án, az újabb átalakítás során Forgó Gábor terveit engedélyezték, a munkák felelős építőmestere Sándor Ödön volt. A jóváhagyás után az eredetileg 1,35 méterrel magasabb Csokonai utcai étteremrész födémét a Rákóczi útihoz leszállították, az előkerülő részek faborítást kaptak, az oszlopokon tükörrel kombinálva.
Az étterem berendezését, bútorozását a Rákos Pál-féle műbútorgyár készítette, a stukkók Rákos Manó szobrász munkái, a látvány meghatározó elemének számító csillárok és falikarok Goldstein Ignác üzeméből kerültek ki. Az étterem átalakításával egy időben a portált is cserélték. A bejárat fölé stabil előtető került. Az épület ekkor nyert formáját kisebb eltérésekkel mindmáig megőrizte. A II. világháborúban és a forradalom alatt nem sérült meg jelentősen, csupán a rekonstrukciók alakítottak megjelenésén (előcsarnok átalakítása, az éttermi karzatra vezető egyik lépcső elbontása, szobák korszerűsítése).
Ezután egészen 1958-ig a részvénytársaságé maradt az ingatlan, ekkor államosították, kezelője a Palace Szálloda lett. Egy évvel később az Ingatlankezelő és Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat lett a kezelője, majd a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat irányítása alá került.

Jelen A Palace 1991 végén zárt be. Ekkor a 112 szobának csak mintegy felében volt fürdőszoba, kézi kapcsolású telefonközpontja már muzeológiai emléknek számított, a pincét pedig rendre elárasztotta a víz.
Ezután megkezdődtek a tárgyalások az ingatlan telkének értékesítéséről. Az első tervekben a szálloda teljes lebontásával is számoltak, az épület sorsa bizonytalanná vált. Végül 1999-ben, szinte az utolsó pillanatban az akkori Országos Műemlékvédelmi Hivatal budapesti felügyelőinek javaslatára műemlékké nyilvánították, s az épület megmenekült a pusztulástól.
A komplexum végül a Novotel szállodalánc birtokába került és az új tulajdonost sikerült meggyőzni arról, hogy a Novotel-standardnak, azaz a cég házi szabványainak betartásánál sokkal nagyobb érték lehet egy régi hotel műemlékhangulatának, aurájának megőrzése. Erre a nyilvánvaló megoldást az eredeti állapot minél pontosabb helyreállítása jelentette.
Az engedélyezési tervek nem számoltak az egykori előcsarnok helyreállításával, ugyanis az 1964. évi átépítés során annak belső tere teljesen megsemmisült, és új födém építésével megosztották. Szerencsésebbnek mondható a szálloda híres étterme: ennek enteriőrje érintetlenül megmaradt. Így a belső munkáknál az étterem és a különlegesen igényes lépcsőház hiteles, műemléki helyreállítására törekedtek. Az épület terveit Szendrő Péter építész és Szenes István belsőépítész készítette, mindketten Ybl-díjasok. A számos tervváltozat után sikerült a műemléki érdekek érvényesítése, és a lépcsőház is megmaradt az eredeti helyén. Az előcsarnokban pedig elbontották az 1964-ben épült betonfödémet, így a régi arányoknak megfelelő, de modern belső tér keletkezett, új belsőépítészeti megoldással.
Az épület portáljával kicsit más volt a helyzet. Az előzetes kutatások a Zsolnay gyártmányú mázas kőagyag elemeknek alig találták nyomát, ugyanis az 1924-es felújítás során azok egy részét leverték, más részükre pedig műkő bevonatot készítettek. Végül sikerült megtalálni a rekonstrukcióhoz szükséges összes elemet, így a szálloda főhomlokzata visszanyerte eredeti, felavatás kori képét. Mivel a Zsolnay gyár csak rendkívül hosszú, sokéves határidővel vállalta volna a kerámiadíszek legyártását, az új kerámiaornamentika nem eredeti. A homlokzat helyreállítása csaknem százmilliós többletköltséggel járt, de az építtetőt dicséri, hogy vállalta ezt az áldozatot.
A hajdan 85 szobás szállóhoz a szomszédos telkeken hozzáépítettek, így 227 szobával lépett újra piacra. Az összesen 500 fő kapacitású konferenciaterem és a 200 férőhelyes garázs már a modern kor igényeihez igazodik. A megújult szállóban a 150 fős Palace Garden Brasserie és a Gustave Klimtről elnevezett, 50 fős lobby bár várja a vendégeket. A Palace a szállodacég első műemlékszállodája. Az építtető meglátta a régi megtartásában a számára is egyedit nyújtó, egyszeri lehetőséget, és a tervező is változtatni tudott eredeti elképzelésén. Így a példaértékű együttműködés révén egy rendkívül értékes és nívós épülettel gazdagodott nemcsak a szállodalánc, hanem az egész ország is.

Forrás: Kulinárium Magazin