Doboz Bár, Budapest

Doboz Bár, Budapest

Tervező:
Helye:
1072 Budapest, Klauzál utca 10.
Munkatársak:
Loszmann Dávid, Korintus Gábor, Pataricza Kristóf | szobrász: Szőke Gábor Miklós | fotós: Viszlay Márk | grafikus: Laki Eszter, Süveg Márk
Építés éve:
2011
Fényképek:
Dömölky Dániel, Batár Zsolt, Bujnovszky Tamás

 

A Klauzál utca 10. számú ház kétemeletes koraeklektikus bérház, klasszicista földszinttel - az 1880-as években épült a korábbi épület felhasználásával. Szimmetrikus homlokzatú, a bejárattól balra és jobbra hét-hét ablak látható. Valaha az ablakokat díszes oszlopok fogták közre, mára az oszlopfők díszeiből alig maradt valami.
Jelenleg is igen rossz állapotú, de a töredékekből rekonstruálható a neoreneszánsz homlokzat és a földszinten a korábbi, klasszicista árkádsor medaillonokkal. A tervezők ehhez nem nyúltak. A lerobbant kapualj, homlokzat, a külső keveset ígér. Az egyik elsődleges cél épp ez a fajta kontraszt képzése volt, a külső látszat és a belső dizájn közt. Belépve az omladozó kapualjon egy kertben találod magad egy hatalmas fával a közepén, amelyen Szőke Gábor Miklós gigantikus ember formájú, az égből idepottyantott "King Kong" szobra néz le ránk, és itt láthatod magát a piros "dobozt" is, ami tulajdonképpen egy óriási hangszigetelt tánctér egy extravagáns bárpulttal.
A hely különlegessége ez a piros építmény, mely, mint egy becsapódott meteor áll az udvar közepén. Elhúzva a belsőudvar falaitól, különálló egységként funkcionál, "szimbiózisban élő parazita", ahogy a tervezők fogalmaztak. Nem akar ránőni a házra, nem öli meg, nem telepszik rá, együtt él vele. Ezzel mintegy megoldva és elkerülve az illeszkedés-elhatárolódás kérdését.
A piros képződmény belseje és külseje high-tech modernséget idéz. A hatalmas üvegfelület, és mindemellett a technika el nem rejtése, a látszódó szellőzőcsövek, hatalmas elsősorban koncerteken alkalmazott lámpák, a szerkezet megmutatása valóban erős kontrasztot képez a "dobozon kívüli világgal". Bulizás közben úgy érezhetjük magunkat, mintha egy másik egy bolygón lennénk, ahol minden piros és egy nagy képernyőn át szemlélnénk a földlakók életét.
Mivel a földszinti lakásokból félig nyitott, oszlopos-tornácos helyiségeket alakítottak ki, az esténként lüktető táncteret a ház valamennyi pontjáról be lehet látni. A hely esszenciáját talán pont ez az átlátás – belátás - kilátás adja. Az épület téri struktúráját, a gangos udvart megőrizve és ennek a közösségi térnek hangulatát felerősítve az udvarban olyan érzésünk lehet, mintha egy belső térben, egy szobában lennék. Számomra ez a benyomás jelentette a legtöbbet minden dizájn elemet, részletet félretéve. Ez a bensőséges hangulat a Doboz esszenciája.
Persze vitathatatlan az enteriőrök vagánysága, a látványos belsőépítészet is. A tervező, Szendrő Péter jól tudja, mitől döglik a légy, főleg ha szórakozóhelyről van szó. Tervezőtársaival együtt (Loszmann Dávid,Pataricza Kristóf) már nem ez az első ilyen jellegű munkájuk. Ők tervezték a Boutiq bárt, a Morrisons 3-at, és az Ötkertet is. Az alkotási folyamatban fiatal magyar tervezők, művészek vettek részt. Szőke Gábor Miklós szobrász alkotásai három helyszínen is ránk kacsintanak, a kertben a "King Kong" című alkotása, a Dobozban a "Harapós kutya" szobra és a Grill bárban pedig a "Polip" található, amely műveket itt hozta létre az alkotó. Viszlay Márk fotóit és fotómontázsait láthatjuk több helyszínen is, emellett Laki Eszter készítette a tapétákat, a plakátokat, és ő felelt a designért is. Az egyik falfestés Horvát Dávid munkája, Süveg Márk a fotókon és a tapétákon dolgozott. Az elemek kissé kesze-kuszák így egymásra halmozva, de ez a pontosan kigondolt, nem spontán nőtt, hanyagul odavetett, hanem tervezett, kissé sem unalmas belső az, amiért a bár kiemelhető a romkocsmák köréből.
Másrészt szót kell ejteni arról, hogy az alkotók – a romkertekhez hasonlóan igyekeztek újrahasznosítani minden meglévő anyagot. így például a padlás deszkái kerültek a grill bárba, a WC-k sem a megszokott, furnérozott réteglemezből lettek kialakítva, hanem régi ajtókból, illetve az udvaron is a padlás téglái köszönnek vissza. Ezzel is szem előtt tartva, hogy a műemléki környezet tapintható legyen, viszont mindezt új köntösbe öltöztessék, a fiatalos, letisztult formák is helyet kapjanak. A bútorok egyes része retro bútorkereskedőktől származnak, de ezeket leszámítva minden darab exkluzív egyedi tervezésű. Anyaghasználatban érezhető az építész részletek iránti szeretete, az ember minden alkalommal újabb apró dolgokat fedez fel. Ilyen például a mosdóban lévő Zsolnay kerámia burkolat vagy a tapétán minket fényképező fotós.
Ezek a látványos elemek valóban az esztétikát szolgálják vagy csak figyelemelterelés az épület további részeinek még mindig romos állapotáról? Az emeleti lakások állapota rejtélyes. A tervek szerint ezek bérelhető házibuli lakások lesznek. Aki félti a saját kanapéját, a saját szőnyegét és vázáit otthon, annak lehetősége lesz itt kivenni egy külön kis birodalmat. Az alkoholt pedig bolti áron szállítja fel a Doboz. A többi lakásba irodák, ruhaboltok, műtermek, kézműves boltok lesznek. De vajon tényleg megvalósul a beígért nyüzsgő kulturális élet? Mert ezeknek a romkocsmáknak vagy nemromkocsmáknak nevezett helyeknek nagyonis szerepe van a környezet formálásában. Közösség teremtő, közösség összehozó hatásuk van. Ez a Szimplában már működik. Ott pezseg az élet. Van minden: ifjúsági iroda, bringa cserebere piac, rubik kocka klub, háztáji piac. Képes lesz-e a Doboz is megteremteni azt az undurground szellemi műhelyet, amit a Szimpla Kert létrehozott maga köré vagy megmarad egy táncolós külföldiek pénztárcájához igazodó sznobolós buli helynek?
A jövő majd megadja a választ. Én szurkolok nekik.

Forrás: Kendi Bogáta - Doboz bár Középületek kritikai elemzése, 2012. részlet