Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

Tervező:
Helye:
1081 Budapest, Fiumei út 19/a.
Építés éve:
1913
Fényképek:
kitervezte.hu, Népszabadság/archív - Mikó László

 

A bírálati jegyzőkönyvből
"Felvétetett Budapesten, a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár székháza tervpályázatának bíráló-bizottsági ülésén 1911. február 14-én délután 4 órakor, a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület helyiségében.
... Úgy a Köztemető-útról, mint az Alföldi-utcáról tágas és kényelmes bejárat terveztetett. A segélyezési hivatal 2.50 magasságban van tágas segélyezési várócsarnokkal. A segélyezési osztályok jól vannak elhelyezve, ide iktat egy mellék-lépcsőt. A főlépcsők központi elhelyezése közvetlen a bejárók mellett könnyen feltűnik. A föld-szintre kívánt többi helyiségek az utca nívójában jól világítottak és hozzáférhetők, ellenben expedíció, be- és kijelentő, kihágási ügyosztály és az öltözőkhöz vezető folyosó sötét. Az emeleti helyiségek között a cirkuláció megvan. Hibáztatható, a rendelőintézet a 3-ik emeleten van, a betegek részére nincs külön bejáró és lépcső. Lakások csak a IV. emeleten vannak. A homlokzati kiképzés az épület rendeltetésének megfelelő jellegű és művészi kiképzésű."

A Nemzeti Panteonnal (Kerepesi temető) szemben Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján még az első világháború előtt kezdték építeni a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár 1913-ra elkészült székházát. A háború, a Tanácsköztársaság és a trianoni tragédia után eszmélő országban a biztosítási rendszer kiterjesztésével ugrásszerűen megnőtt a biztosítottak száma. Az ekkor létrehozott Országos Társadalombiztosítási Intézetet (OTI) a Munkásbiztosító korábbi székházában helyezték el, és lázas gyorsasággal kezdtek az épület bővítéséhez.
Az új szárny és a két épület közötti pártázatos, tizennyolc emeletes torony 1929-ben Komor Marcell, Jakab Dezső, Sós Aladár és Komor János tervei szerint épült. Tulipános pártázat koronázott, sarkain két emelet magas szobrok álltak őrt és mind a négy homlokzatának csúcsán óra ült egy-egy kettős kereszt alatt. A vasbeton szerkezetek terveit dr. Székely Hugó készítette. Az építési vállalkozó Bogdánffy Géza és Cséry Miklós volt. Az 1931-re elkészült első budapesti felhőkarcoló vörös klinkertégla burkolatával, nagyméretű domborműveivel, szobraival, hatalmas órájával, szecessziós díszeivel a főváros egyik jellegzetes épülete lett. Bár a temérdek dísz, akárcsak az épület földszinti homlokzatán körbefutó – a hétköznapi veszélyekre figyelmeztető – domborműsor azt sugallta, hogy az építtető nem spórolt a költségeken, valójában a lehető legtakarékosabb építési módot alkalmazták.
A toronyépületben a nyolcadik szintig irodák voltak, a további nyolc szinten a biztosítási kötvényeket tároló tűz- és betörésbiztos raktárak, valamint az irat- és okmánytár kapott helyet. A toronyba vasbeton lépcsőházat, személyliftet, páternosztert és iratfelvonót építettek. A toronycsúcs négy sarkába állított, két szint magasságú szobrokat Seenger Béla készítette. A toronyépület gyors kivitelezéséhez az építési vállalkozó az akkor piacra dobott, gyorsan kötő bauxitcementet alkalmazta. A múlt század hatvanas éveire azonban kiderült, hogy a bauxitbeton nem megfelelő technológia esetén néhány évtized után elveszti szilárdságát, porladni kezd. Az OTI-palotán 1966-ban észlelték az első statikai problémákat, majd néhány év múlva, 1969-ben elrendelték a toronyépület felső szintjeinek lebontását a főpárkány síkjáig. Az alsó épületszinteket megerősítették.

A toronyaljon a Téglahordó nő, az Öntőmunkás és a Kőfaragó – mind Lányi Dezső alkotása. A jobb oldali kaput Petri Lajos Ifjúmunkás szobra díszíti, aki egy kovácsinas, kezében kalapáccsal, másik keze alatt az üllővel. A domborműveken a veszélyes munka pillanati láthatóak.
Az OTI-székház legszebb belső terei az udvar felé kialakított íves teremsorok. A régebbi épületben ezeket üvegtető, az új, harmincas évekbeli szárnyban vasbetonrácsba helyezett üvegtégla mennyezet fedi. A belső mostani, impozáns látvány a kétezres évek elején levezényelt helyreállításnak köszönhető. Kun Zoltán és Nyiri Péter építészek, valamint Görgényi Judit belsőépítész eltüntette a régi elfalazásokat és osztásokat, így a belső tér valóban régi fényében tündökölhet. A helyreállítás a padlástól a pincéig érintette az épületet; felmerült a torony eredeti formájának megidézése is egy kortárs hangvételű toldalékkal, de erről az anyagiak miatt kénytelenek voltak letenni. Az ötödik emeleten eredeti formájában állították helyre az úgynevezett színháztermet, amely ma az ide helyett étkezőhöz kapcsolódik. Az egykori gyűlésterem, amely az új szárnyban helyezkedik el, faburkolatát és üvegablakait is visszakapta.