Festetics Palota, Budapest

Festetics Palota, Budapest

Tervező:
Helye:
1088 Budapest, Pollack Mihály tér 10.
Építés éve:
1864

 

A saroktelekre emelt egyemeletes épület a Pollack tér felé szabadon állóan, a Bródy Sándor utca felé zártsorú beépítésben épült. A zárt tömbszerű megjelenés, a még romantikus elemeket is alkalmazó neoreneszánsz homlokzat a palota előtt lánccal összefűzött vastuskókkal, az itáliai palazzok legszebb példáit idézik emlékezetünkbe. Kilenctengelyes, térre néző főhomlokzatának síkszerűségét elegánsan töri meg a diadalív motívumként ható, középtengelybe állított, félköríves főkaput közrefogó, két pár oszlop által gyámolított, öntöttvas rácsú enyhén íves erkély. A lábazat, a sarkok erőteljes, rusztikus, kváderes kiképezése, a hangsúlyos, volutás, konzolsoros főpárkány mintegy keretbe foglalja a szintenként fokozatosan finomabb vakolatkváderrel – az emeleten már csak bekarcolt – díszített homlokzatokat. Az ablakokat finom plasztikával kialakított, felfelé szélesedő tölgyleveles, madalionos pilaszterek keretelik. A földszinti ablakszemöldök az osztópárkány síkjából előreugró tagozat, amely egyben a kis csigás , konzolos, íves szemöldökpárkányos emeleti ablakok talapzatául is szolgál. A déli, modern épület felé néző, valamint a Bródy Sándor utcai tíztengelyes oldalhomlokzaton Ybl e motívumokat soroltan alkalmazta, az utóbbi nyolcadik tengelyébe helyezve a főbejáratot. Az udvart elfoglaló raktárépület bontása után az udvari homlokzatok ma már újra az eredeti, egymástól különböző képüket mutatják. A funkciótól függően – nagy íves kapukkal megnyitott volt a kocsiszín, nagyméretű üvegfalakkal áttört, tornácot idéző a folyosók előtt húzódó homlokzat. Mind tömegével (alacsonyabb tetőgerinccel), mind homlokzatával különbözik a telek keleti határán húzódó, az utcai szárnyhoz csatlakozó melléképület, amely alul istállókat, felül pedig vendég és személyzeti szobákat foglalt magába, a földszinten nagy íves nyílások sorával, felül kis négyzetes ablakokkal. A sokféle anyagból – kő, vakolat, műkő – készült homlokzatokat úgy alakították ki, hogy azok egy egységes, a sóskúti mészkőből készült homlokzatok képét mutassák, jelezve a kőillesztéseket is.
A kocsiáthajtós, három kupolás boltozattal ellátott kapualjból balra nyílik a nagyvonalú lépcsőház, a három, sarkain íves, lebegő lépcsőkarral. Ez a monumentális tér és a palota emeleti reprezentatív terei a francia barokk 17-18. századi formáit idézi. Klasszicizáló barokk a galériás párkánnyal díszített lépcsőház, az emeleti előtér - márványterem, az egykori ebédlő párkánya s a tükörterem. Rokokó a faburkolatos, kandallós kisszalon és nagyszalon, az egykori zeneterem.
A Fővárosi Levéltárban őrzött – lényegében a megépült állapotot mutató – engedélyezési tervek mellett fennmaradt egy meg nem valósult pincealaprajz is, melyek vizsgálata rávilágított többek között arra, hogy Ybl elképzelése hogyan változott a telek szabálytalan formájából adód problémák megoldását illetően, s arra is, hogy az építész eredeti elképzeléseihez képest alapvető koncepcióváltás következett be. Az első változat tömeg-elrendezésében, alaprajzában gyökeresen különbözik. A főhomlokzatra az Operaházéhoz hasonló pilléres, kocsiáthajtós erkélyt képzelt, egy erőteljesen tagoltabb épületet, az elkészült, tagozatokkal finoman plasztikázott megoldású, az itáliai reneszánsz palotákhoz hasonlóan elsősorban tömbszerű monumentalitásával ható helyett. A főfalak elhelyezésének megváltoztatásából kitűnik, hogy Ybl szándéka eredetileg a főszárny esetében a szimmetrikus alaprajzi elrendezés volt. A főkapuval szemben, annak tengelyébe helyezett három karú díszlépcső vezetett volna az emeltre, így az első változat szerint a mester szívéhez közelebb álló neoreneszánsz külső teljes összhangban állt volna az azzal megegyező stílusú belső kialakítással. A stílusváltás a megrendelők igénye lehetett.
Ybl Miklósnak sikerült a funkciók szerinti artikulált, jól működő belső rendszert alkotnia. A főnemesi rang és a szokások követelte életformához tökéletesen alkalmazkodó alaprajzi és térhierarchiát hozott létre. A három alapvető funkció – reprezentáció, magánélet, kiszolgálás – jól elkülönül egymástól. A földszinten a kapualjtól balra eső részt és a mellék kapualjig terjedő utcai szárnyat a férfi lakosztály foglalta el. Legelegánsabb tere a festett textilbetétes famennyezetes, egykor faburkolatos dolgozószoba volt. E helyiséget kis csigalépcső kötötte össze a felette lévő női lakosztály kis márványkandallós, rokokó faburkolatos női szalonjával. Az ajtók feletti puttós festmények a bécsi akadémiai tanár, Friedrich Smidt alkotásai. A Bródy utcai szárnyban a hercegné magánszobái húzódtak, köztük a háló, gyerekszoba valamint a kápolna. Az emelet reprezentációt szolgáló terei a lépcsőházból nyíló műmárvány burkolatos tér, amelynek természetes megvilágítását ma is az Ybl által sokszor alkalmazott felülvilágító biztosítja. Az erkélyre nyílik a rokokó faburkolatos nagyszalon, ajtajai felett a grisaille képek különböző zeneszerszámokat ábrázolnak. A mellette lévő stukkós párkányú terem volt az ebédlő. (A konyha a pinceszinten volt.) A tükörterem intarziás padlójával egyetlen megmaradt kristálycsillárjával, nagy falikarjaival, tükreivel tanúja a hajdani pompának.
A tervezést alapos vizsgálatok előzték meg, köztük épületdiagnosztika, művészettörténeti helyszíni- és forráskutatás, restaurátori szondázások. Az épület kvalitásai és megmaradt értékei megkívánták, hogy az új funkciók kialakításánál azokat nemcsak figyelembe vegyék, hanem esetenként rekonstrukcióra is sor kerüljön. A rendelkezésre álló pénzkereteken belül, a megadott szakmai program szerinti funkciók kialakítása mellett alapvetően fontos volt a belső struktúra, alaprajzi elrendezés, burkolatok, asztalos és egyéb szerkezetek, megmaradt műtárgyak megőrzése. A földszint 1. szinten, az egykori istállók helyén működik a könyvtár. A földszint 2. szinten két intézetkar a lektorátus és a kiegészítő helyiségek vannak. Az emelt 1. szinten a harmadik kar és az intézmény-igazgatás (rektorátus) helyiségei, valamint a Díszterem található. A rektorátus irodái a díszterekben találhatók, a mellékszárnyban további irodák és oktatóhelyiségek kaptak helyet.

G. Lászay Judit