Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium

Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium

Tervező:
Helye:
1082 Budapest, Horváth Mihály tér 8.
Építés éve:
1911
Felújítás éve:
1998 (Gergely Zsolt, Laczkovics László, Potzner Ferenc)
Fényképek:
kitervezte.hu

 

A kiegyezés utáni robbanásszerű fejlődés következtében a XIX. század végére Budapest nemcsak az ország ipari centrumává, hanem európai világvárossá is növekedett. Lakosainak száma megközelítette a 900.000-et. Polgárai egyre növekvő igényeket támasztottak a székesfőváros tanácsával szemben minden területen, így a közművelődés és a közoktatás tekintetében is.
A polgárosodás folyamatában bekövetkezett változásokat Bárczy István a századfordulón felismerte, és ennek a Közoktatási Ügyosztály vezetőjeként hangot is adott. Az 1901. július 24-én elhangzott beszédében a fővárosi oktatásügy megreformálásának rendkívüli szükségességét hangoztatta. Jól megépített és felszerelt iskolákra van szükség - mondotta -, de a tartalmi munkában is meg kell újulnia a közoktatásnak.
Bárczyt 1906-ban Budapest polgármesterévé választotta a Közgyűlés. Korábbi oktatáspolitikai elképzeléseit olyan iskolaépítési akcióval valósította meg, amelynek máig kiható következményeit tapasztalhatjuk Budapesten. 1909 őszén kezdődtek a munkálatok. Három év alatt harminchat teljesen új iskolát építettek, közel ezer osztályteremmel.
Bárczy és munkatársai a Mária Terézia teret szemelték ki az egyik új, modern iskola színhelyéül. A területen a Watzula-féle vendéglő állt, amelynek állapota egyre kevésbé volt elfogadható a rohamosan kiépülő Baross utca elegáns házaihoz viszonyítva. A vendéglőt abban az időben építették, amikor még tó volt a mai tér helyén. A kifelé terjeszkedő Pest házainak építése során a tavat fokozatosan feltöltötték.
A hagyomány szerint a vendéglő tulajdonosa az épület tervezőjétől, Balogh Lóránd építésztől azt kérte, hogy az afféle családi ereklyének számító japán akác (wisteria chinensis), amely már akkor is több, mint száz éves volt, maradjon meg épségben. Az építész a kérést teljesítette. A fa ma már közel húsz méter magas, az Iskola épületét is túlnőtte.
1909-ben kezdődtek meg az építkezés előmunkálatai a Mária Terézia téren. Az "iskolapalota" tervei a korabeli építészet és belső építészet igazi remekművének születését sejtették. Példaképpen a Zsolnay-gyárban megrendelt falikutat említhetjük, amely ma is látható az épület földszintjén.
Az építkezés 1911 nyarán befejeződött, szeptemberben 6-6 osztály indításával megkezdte működését a fiú- és a leányiskola. Az épületben kapott "ideiglenesen" helyet a Pedagógiai Szeminárium, amelyet 1912. február elsején ünnepélyes keretek között avatott fel Bárczy István polgármester. A Szeminárium indulása a létrehozás lendületét tükrözte: 1912-ben 1089 beiratkozott hallgatót tartottak nyilván. Óvoda is indult az épületben, amely pár év múlva, 1919-ben az elemi iskolához hasonlóan gyakorló óvodai szintre emelkedett.
Az első világháború okozta visszaesést követően újabb fellendülés következett. 1926-ban egyesítették a két iskolát, az osztályok számát húszra emelték. A gyakorló tanítások, bemutató órák mellett a tudományos előadások száma is növekedett, a kor legnevesebb kutatói, tudósai rendszeresen szerepeltek az intézményben. A Nagyteremben tartott bemutató tanításokra előre fel kellett iratkozni. A terem minden alkalommal zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Móricz Zsigmond többször volt bemutató tanításon, a Nyugatban elismeréssel írt a látottakról.

A háború nehéz éveiben az Iskola elnéptelenedett, 1944 őszén már nem nyitotta ki kapuit. A légitámadások során az épületet több bombatalálat is érte. A végső statisztika: 7 bomba, 36 tüzérségi lövedék és számtalan akna. A harcok 1945. január 13-án értek az Iskolához. Két nap utcai harc során számtalan tüzérségi lövedék és akna rongálta az épületet, amely a Baross utcai oldalon a pincéig leomlott. A Mária Terézia téri fronton bombasérülés érte a házat. Az udvari szárnynak csak az I. emeletig lerombolt csonkja maradt meg.
A harcok megszűntével a romok eltakarítását a testület tagjai és az iskola alkalmazottai kezdték meg. A fel nem robbant lövedékeket, bombákat saját készítésű szánkón vontatták le a Duna partjára. Az épületből 400 köbméter törmeléket hordtak ki az udvarra. Munkájuk eredményeként két földszinti teremben 1945. február 8-án megkezdődött az alsósok és az óvodások foglalkoztatása. A főváros még ebben az évben a termek nagy részét helyreállította. 1946 telén azonban a vízvezeték szétfagyott, így az épület rendeltetésszerű használata csak a következő tanévben indulhatott meg. 1948 nyarán sikerült a háború valamennyi nyomát eltávolítani.
Az iskola tanulóinak száma jelentősen megnövekedett az 1948/49-es tanévre. Az iskola pedagógusait az igazolóbizottság kivétel nélkül alkalmasnak találta a gyakorlóiskolai munkára. Így a személyi feltételek biztosítottak voltak. Ennek eredményeként a továbbképzés is hamarosan megkezdődhetett. 1949-ben a Mária Terézia tér új nevet kapott, ettől kezdve az Iskola neve is megváltozott. Az új név: Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola.
Az 1956-os események jelentős szerepet játszottak az Iskola életében. Az épületet szovjet tüzérségi akna becsapódása miatt komoly pusztítás érte a harcok során. Csak négy osztály maradt teljes épségben, de az első időkben azok sem voltak megközelíthetőek a lépcső leszakadása miatt. A Horváth Mihály téri épületrész két és fél terem hosszúságban a IV. emelettől a földszintig leomlott. A harcok befejeződése után Cseh Ferenc igazgatóhelyettes irányításával megkezdték a helyreállítást. A tanítás csak 1957. január 7-én kezdődhetett meg, de a teljes munka beindulásával február 25-ig kellett várni.
1957 szeptemberétől a Szeminárium történetének második legsikeresebb, legtöbb eredményt felmutató korszaka kezdődött. A forradalom szétzilálta az 50-es évek központilag előírt továbbképzési rendjét, így ismét a fővárosi sajátosságok juthattak érvényre. Újra indították a kezdő nevelők tanfolyamát, az Apáczai Csere János Szabadegyetem tudományos előadásaival a harmincas évek sikeres sorozataihoz hasonló előadások tértek vissza. A felsőoktatási jelleg tovább erősödött, külön engedéllyel szaktanárképző tanfolyamok is indultak.
Ennek a lendületes, eredményekben gazdag időszaknak vetett véget az a kormányrendelet, amely az 1961/62-es tanév végén, fennállásának 50. esztendejében az Intézetet feloszlatta. A rendelet kimondta, hogy felsőoktatási intézményt csak országos főhatóságok tarthatnak fenn. Mivel az Intézet fővárosi fenntartású intézmény volt, ezért a helyiségeit a felsőoktatásnak, közelebbről az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek kellett átadnia. Az átadást a Fővárosi Tanács úgy oldotta meg, hogy a Horváth Mihály téri intézeti helyiségek helyett átadta a Fazekas Mihály Gimnázium Baross utcai épületét, és a gimnáziumot költöztette a megszűnt intézet helyére.
A 980-as évek végétől kezdve a zsúfolt, öregedő épület egyre kevésbé tudta kielégíteni a képzés és a továbbképzés által támasztott igényeket. 1993 novemberére készült el az épület felújításának programterve, amelyet a Gergely Zsolt és Stattler Anna Építész Iroda készített el több variációjú megvalósítási javaslattal. Az építészeti terveket Gergely Zsolt, Laczkovics László és Potzner Ferenc építészek, a gépészeti tervet Medek Gábor gépész, az elektromos ellátás tervét Medek Béla mérnök készítette.
Több önkormányzati határozat, különféle elhelyezési és felújítási tervek, majd azok megvalósulása következtében 1995-ben a Városligeti fasorba költözött a Fővárosi Gyakorló Óvoda, a Vas utcába a Fővárosi Pedagógiai Intézet. 1997-ben megkezdődött a Horváth Mihály téri épület felújítása, majd 1998-ban a Baross utcai foghíj régóta tervezett beépítése is megvalósult.

Forrás: www.fazekas.hu