Léhűtő Kézműves Söröző, Gozsdu udvar
Ritka a mai gyakorlatban az alkalom, amikor a tervező egy szilveszteri mulatságon közli a házigazdával hogy jó ez a hely, de neki lenne pár javaslata, mitől lenne igazán különleges és a defenesztrálás helyett megbízást kap.
A Léhűtő egy igazán különleges hely, kicsi, de a benne felsorakoztatott fogyasztanivalók – legyen az vizuális vagy folyékony élvezet – hatalmas. Nem a megtérülési mutatók az elsődlegesek, hanem a kisüzemi söröktől meglágyuló arcok száma. Tulajdonképpen azt kell mondjam hogy egyszerre vagyok rémesen büszke rá, mint megvalósult tervre, projektre és egyszerre sajnálom hogy ilyen remekül sikerült mert pillanatok alatt állandó tömeg veszi majd uralma alá, az említett "harmonikus anomáliák" miatt.
Minden tervezési munkánknál igyekszünk egy komplex képet felfesteni a saját magunk megnyugtatása végett tervezőtársammal, Eke Danival, ahogy közös mesterünk belénk oltotta. Egyfajta ’egyenes labirintust’, amiben kiismerjük magunkat a hely műszaki és szellemi kívánalmait illetően, hogy tudjuk milyen utakon indulhatunk el. Fehér László mondta hogy a magyar művészet legnagyobb dilemmája hogy hagyományt kövessen vagy kortárs legyen.
Egyértelmű volt számunkra hogy ebben a szecessziós erényekkel bíró épület belvilágában megbújó, kézműves sörfőzést propagáló létesítményben nem fér meg hagyománykövető építészeti gesztus, ha nem akarunk giccset csinálni. Márpedig azt nem akarunk. Ezért mozdítottuk ki az alapértelmezett térirányokból vonalainkkal a homogén hátterű, sok kompromisszummal kialakított kis teret, hogy összeszőjük egy kezelhető léptékű belső térré.
Mint mindannyian tudjuk, van egy kezdeti bizalmatlanság minden megrendelő és minden tervező között. Azt is mindannyian tudjuk hogy van egy íratlan kód azok között akik kezet fogtak Sinatrával, vagy akik már ittak együtt. Erről szól a Léhűtő, a falak dekorációjának rideg geometriája mögött megbújó, a projektet sok manuális munkával felépítő emberek szövetsége. Szövetség, amibe mindenki be van fogadva aki egy kedves kisüzemi sörrel a kezében a szuterén félhomályban kíván diskurálni barátaival.
Bonta Gáspár