Zila Kávéház - Szemere-lövölde, Budapest

Zila Kávéház (Szemere-lövölde), Budapest

Tervező:
Helye:
1183 Budapest, Üllői út 452.
Építés éve:
1903
Felújítás éve:
2002
Fényképek:
László János, zilakavehaz.hu

 

NEMZETKÖZI CZÉLLÖVÖ-VERSENY PUSZTA-SZENT-LŐRINCZEN.
Szemere Miklós országgyűlést képviselőt, a budapesti egyetemi athletikai klub tevékeny, buzgó elnökét illeti a kezdeményezés és az áldozatkészség dicsősége, hogy az ifjúságot a czéllövés és vivás sportjával vissza akarja vezetni azokra a mezőkre, a hol régenten virult a magyar virtus. Az Íróasztaloknál és könyves polczoknál elpuhult testű ifjak edzettsége az egyik vezérlő czél és a haza védelme a másik. mert kivált az intelligencziából valóban jó katonák csak úgy nevelődhetnek, ha gyermekkortól kezdve gyakorolják magukat a fegyverek kezelésében.
A nálunk csaknem teljesen elhanyagolt czéllövő sport föllendülésének fontosságát Szemere Miklós országgyűlési beszédekben is hangoztatta, most pedig nagy áldozatkészséggel eszméje megvalósításába fogott. A múlt őszszel két 5000 koronás díjat tűzött ki nemzetközi vívó és czéllövő versenyekre, A vívóverseny, melyet május 2-án és 3-án tartottak, a magyarok fényes győzelmével végződött. A lövőverseny számára Szemere Miklós kitünően felszerelt lövőházat építtetett puszta-szent-lőrinczi birtokán, oly területen, a hol még néhány héttel ezelőtt szántóföldek voltak. A lövőház a jövőben is arra fog szolgálni, hogy egyetemi hallgatók és mások is gyakorolják magukat a czéllövésben. Ezt fejezi ki az az emlékmondat, melyet Szemere a lövőház emlékkönyvének első lapjára irt: "Építtettem a magyar ifjúságnak, hogy tanulja megvédeni hazáját."
A csinos külsejű lövőház, Szemere Miklós saját terve szerint svájezi mintára épült, mintegy 90 ezer korona költséggel. Külső homlokzata igen ízlésesen lövészeti és vadászati jelvényekkel van díszítve, melyek között a középen pompázik a Szemere-család jelmondata: Caput Glóriae Virtus! (Dicsőség forrása az erény). A lövőház felőli homlokzaton a Szemere-család czímere van. Maga a lövőház a bejárat felől egy méter magas kőemelvényen áll, melynek délszaki növényekkel díszített terraszára lépcső vezet fel. Innét belépve, igen tágas várócsarnokba jutunk.
Baloldalt van a czéllövők irodája, a fegyverszoba és a hideg konyha, a jobboldalon a vízvezetékkel ellátott mosdó- és öltözőhelyiségek és a felügyelő lakása. A nagyteremből kilépve, a czéllövők helyére jutunk, mely korláttal van elzárva a közlekedéstől. Itt van egy sorban felállítva lövők részére a lószőr matraczokkal kipárnázott kilencz fekvő asztal és ugyanannyi párnázott szék, ülő helyzetben való czéllövésre. Ezekkel szemben állnak az öt méter magas, erős fából készült czéllövő rések.
A czéltáblák 300 méter távolságra vannak felállítva, mögöttük épült az impozáns külsejű hatalmas földvár, a golyófogó, mely ötven méter hosszú és tizenkét méter magas. A földvár előtt vannak még a czéltábla-mutatók földbe épített kamrái. Biztonsági czélból az egész lövölde területe körül két oldalról másfél méter mély feltöltött földsánczokat húztak, hogy baleset vagy szerencsétlenség ne történhessék. A lövőház minden kellékkel tökéletesen föl van szerelve.
A nemzetközi czéllövő versenyt május 4-én tartották meg. Számos előkelőség és külföldi vendég jelent ott meg, ki automobilon, ki fogaton, mig a versenyben résztvevők puskásán, külön villamos kocsikon érkeztek.
Pompás tavaszi idő kedvezett ez első nemzetközi czéllövő versenynek. Szemere Miklós áldozatkészen felajánlott ötezer koronás tiszteletdijáért négy idegen nemzet fiatalsága versenyzett a részben még készületlen magyarországi czéllövőkkel.
A díjlövészet pontban tiz órakor kezdődött el, a midőn a versenybiróság gróf Széchenyi Béla elnöklete alatt megalakult. Tagjai voltak az elnökön kívül: gróf Esterházy Mihály, gróf Károlyi Lajos, gróf Szápáry Pál és Solms-Braunfels Sándor herczeg. A műszaki bizottság tagjai voltak: Bolgár Ferencz, dr. Mais József, Libits Adolf, Klose Ágoston és Vándory József.
Délben a lövő versenyt felfüggesztették és a nagyszámú meghívott vendégek asztalhoz ültek, a hol Szemere Miklós, a házigazda igazi magyaros vendégszeretettel látta el az összes jelenlevőket, kiknek számát 600 főre lehetett becsülni. Napközben a lövőház udvarán vidám laczipecsenyézés folyt. Ugyanis a házigazda megbízásából Bokros miskolczi szállodás az ottani nagyvásártérről öt laczipecsenyés aszszonyt hozott magával, kik ugyanennyi rögtönzött sátor alatt több mint 200 kiló disznóhúst sütöttek.
Pont két órakor a czéllövőverseny újra megkezdődött. Ekkor érkezett meg Wlassics Gyula miniszter, majd Széli Kálmán miniszterelnök, kiket éljenzéssel fogadott a vendégsereg.
Valamivel négy óra előtt gróf Szapáry József kamarás, huszárkapitány és Zichy grófné udvarhölgy kíséretében megérkezett József Ágost főherczeg, Auguszta főherezegnővel. kiket a házigazda fogadott. A főherczegi pár többekkel élénk társalgásba bocsátkozva majd egy órát töltött itt. Megtekintették a laczipecsenyés asszonyokat is, kik körül még öt órakor is nagy élénkség volt. A főherczeg és neje beírták nevüket a vendégkönyvbe s a közönség éljenezése közben búcsúztak el a szives házigazdától. A lövőverseny ezalatt tovább tartott. A külföldiek nagy előnyben voltak a magyarok fölött, a mi nem is csoda, mivel a magyaroknak eddigelé alig volt még idejük magukat gyakorolni. A külföldiek, különösen a bécsiek gyakorlott lövők, e sportot már régóta űzik s mesteri módon lőttek a czéltáblákra, a 60 centiméter átmérőjű széles fekete körlapokra. Mindegyik körlap öt kisebb körre volt osztva. A versenyzők mindegyike húsz lövést tett öt próbalövés után. A magyar versenyzők közül kiváltak: Apponyi Henrik gróf, Kotschy Erik, ifj. Mocsáry Béla és Sárpy László. A verseny délután hatodfél órakor végződött. Ekkor Széchenyi Béla gróf, a jury elnöke fölolvasta az eredményt, mely a következő: Az első díj nyertese Lux József (Bécs) 20 központ 55 körrel; nyeremény 5000 korona és tiszteletdíj egy aranyérem, adja Szemere Miklós. A II. díj nyertese Tomascensky József (Bécsi 19 központ 48 körrel; nyeremény a tétek kétharmada és ezüsterem tiszteletdij. A III. díj nyertese Belleli Aldo 18 központ 45 körrel; nyeremény a tétek egyharmada és ezüstérem tiszteletdij. IV. Remault István 18 központ 41 körrel. V. Sleinkeller Teodor 16 központ 30 körrel. VI. Mineif Gusztáv 14 központ 39 körrel. VII. Sárpy László 14 központ 37 körrel. VIII Ifj. Mocsáry Béla 14 központ 33 körrel. IX. Gróf Appoanyi Henrik 13 központ 31 körrel. X. Kotschy Erich 13 központ 27 körrel. Mind a tizen ezüstérmet kaptak tiszteletdijúl, a többi résztvevők pedig bronzérmet.
Az ősz folyamán újabb czéllövő versenyt fognak tartani, melyre gróf Széchenyi Béla is nagy összegű dijat ajánlott fel.

Forrás: Vasárnapi Ujság 50. évf. 19. sz. (1903. május 10.)

1902 őszén gróf Szemere Miklós politikus, diplomata megtekinti az eladó Cséry-birtokot Puszta-Szent-Lőrinczen. Fantáziát lát a területben, így nyomban megveszi. Elképzelése szerint kis egységekre bontva értékesíti, lakóövezetet létesít. Hazafias indíttatásból elhatározza, hogy a terület egy részén modern, európai igényeket is kielégítő lövöldét építtet. Még 1902-ben a kitűző bizottság megtekinti és kijelöli az épület helyét a jól ismert Szarvas Csárda közelében. A munka az alapok és a golyófogó domb kialakításával kezdődik. Az ismeretlen tervező a támasz nélküli fesztáv növelésére újszerű megoldást alkalmaz. A két idomból álló nyeregtető ácsépítményét acél sarokpapucsokkal és vonóvasas aláfeszítéssel teszi merevvé. A sokablakos, favázas, téglakitöltő falazatú épület homlokzata kiegyensúlyozottságot sugároz.
A Schwand Ferenc helyi építési vállalkozó irányította munka márciusban már a tetőszerkezet kivitelezéséig jut, és áprilisban megtarthatják a hatósági szemléket is. 1903. május 5-én megnyílik a lövölde. Homlokzatát a gipsz díszítésbe írt Caput Gloriae Virtus (legfőbb dicsőség a vitézség) felirat ékesíti. A megnyitón előkelő vendégkoszorú vesz részt; miniszterek, főrangú hölgyek és urak, mint például József Ágost főherceg, Auguszta királyi hercegnő, gróf Széchenyi Péter, gróf Szapháry Pál, gróf Apponyi Henrik, gróf Esterházy Mihály. Májusban megindul az országos, később nemzetközi lőversenyek sorozata. 1904-ben már a harmadik nemzetközi céllövőversenyt rendezik, "Szemere Miklós lövőversenye" címen.
Az erősödő militarizáció jegyében 1908-ban beszerzik az amerikai eredetű Sub-target berendezéseket, amelyekkel a célzást oktatják. A létesítmény ekkor már mint "katonai rendszerű lövölde" üzemel.
1912-ben olimpiai vonatkozású esemény kötődik a Szemere-féle épülethez. Az itt gyakorló később évekig oktató Prokopp Sándor Stockholmban 300 méteres hadifegyver kategóriában aranyérmet nyer. 1913-ban Krúdy Gyulát látják vendégül egy rangos verseny alkalmából.
Az első világháború kitörése után a létesítmény teljes körűen hadi rendeltetésűvé alakul, illetve egyre inkább tömegrendezvények színterévé válik. Itt búcsúztatják a frontra induló katonákat, később itt tartja ünnepi nagygyűlését a Tanácsköztársaság helyi vezetése 1919. május 1-én. 1919. augusztus 19-én gróf Szemere Miklós meghal, és ezzel egy jellegzetes szakasz lezárul a lövölde életében. Az örökösödési bonyodalmak után rövid ideig Szemere István irányítja a ház életet, a céllövő sport tovább folytatódik.
1928 alapvető változást hoz, lakossági követelésre betiltják a lőtér működését. 1929. novemberében az épület és a hozzá tartozó terület a község tulajdonába kerül, amely távlatilag fürdőt akar itt létesíteni. Az épület, mint rendezvényközpont, továbbra is népszerű. 1930. februárjában a helyi elöljárók itt ünneplik Horty Miklós kormányzásának tizedik évfordulóját.
1932. márciusában a község központi ünnepsége zajlik a házban, mégis egy évre rá ugyanez a vezetés az épület bontására tesz javaslatot. A stockholmi olimpiai bajnok, Prokopp Sándor vezetésével az épület védelmezői megfellebbezik az előterjesztést. A lövőház megmarad, és kiállításoktól nagygyűlésekig szolgálja a helyi közönséget. Időközben sikertelen próbafúrásokat végeznek melegvizet keresve, de az 1936-ban városi rangra emelkedett Pestszentlőrinc vezetése nem adja fel a fürdőre vonatkozó elképzeléseit. A második világháború ismét militarizálja a létesítményt, ezúttal a női "levente szakosztály" kap benne otthont. A háború után 1947. augusztusában a városi vezetés határozatot hoz a strand terveinek elkészítésére. A terveket Mattyák Aladár építész készíti "a Szemere-lövölde felhasználásának figyelembe vételével". A beruházás 1949-ben készül el. A több, mint 40 évig tartó időszakban az épület alapvető karbantartás nélkül strandöltözőként üzemel.
A 80-as évek első felében a Fővárosi Fürdőigazgatóság által működtetett Május 1. strand területének egy részét, amely határos az épülettel bérbe adja Zila László cukrászmesternek. A Krisztina Cukrászda 1984-ben nyílik meg és rövidesen népszerűvé lesz. Az igények és a lehetőségek 1998-ban találkoznak, amikor először a bérelt terület, majd egy évvel később a strandöltöző és a közvetlen környezetét jelentő zöld terület is Zila László tulajdonába kerül.
Az ezredfordulón kezdődő rekonstrukció az épületet kritikus állékonyságú állapotban találja. A több, mint két évig tartó felújítást és átalakítást a tervezők Molnár László és Khell Csörsz építészek segítségével a lokálpatrióta cukrászmester maga vezeti le, és 2002. decemberében a jeles épületnek új, méltó funkciót ad; a volt Szemere-lövöldében elkészül a Zila Kávéház.