Nádasdy-Széchényi várkastély, Egervár

Nádasdy-Széchényi várkastély, Egervár

Tervező:
Helye:
8913 Egervár, Vár út 15.
Építésziroda:
Munkatársak:
Belsőépítész: Földes László, Vértesy Ági, Szlabey Balázs | villamoság: Kárász Pál | világítástechnika: Haász Ferenc | épületgépészet: Horváth László | műemléki felügyelő: Kerner Gábor | művészettörténészek: Dr. Mezey Alice, Dr. Bozóki Lajos, Horogszegi Tamás, Gaylhoffer Kovács Gábor | Régészet: Dr. Vándor László
Építés éve:
1288
Felújítás éve:
1960, 2013

 

Egervár Közép-Európa egyik legjelentősebb reneszánsz műemléke. A legkorábbi egervári vár fából épült a tatárjárás után. A nyugati határvédelem fontos tagjaként a Kőszeg, Vasvár, Körmend, Lenti védővonal eleme volt. 1288-ból okleveles említése (castrum Egerwar néven) az erősségnek, ami a XIV. században pusztulhatott el. Ennek helyén emelték az újabb várat a XV. században. Egervári László 1476-ban Mátyás királytól kapott engedélyt várépítésre. A vár az 1490-es várleltárban már szerepel, s castellum-ként (kisebb várként) említi egy szerződés 1513-ban is.

Ez a vár 1539-1569 között kapta mai reneszánsz formáját. Egervár Nádasdy Tamás – későbbi országbíró, majd nádor – birtokába került, aki alig volt Egerváron; helyette apja, Nádasdy Ferenc tartózkodott itt és ő építtette újjá. A várat a XVI. század hatvanas éveiben a módosított hadászati elveknek megfelelően átépítették. Az előretörő törökök ugyanis rendszeresen küldtek (többnyire szerbekből álló) rabló csapatokat a várak mögé, a még el nem pusztított jobbágygazdaságok kifosztására és felégetésére. A rabló portyákat csak azok a várak tudták megfékezni, ahol külső huszárvárat építettek, amelyben a portyázók elfogására alkalmas lovasság állomásozott. Nádasdy Kristóf építkezései következtében lett Egervár négy sarokbástyás, négy oldalról zárt, olasz rendszerű vár. Később, 1664-ben a Bécs ellen vonuló török sereg elfoglalta, és felgyújtotta. A Wesselényi-összeesküvésben részt vevő Nádasdy Ferenctől a kincstár elkobozta, magát Nádasdy Ferencet pedig 1671-ben kivégezték.
1706. november 6-7-én Győrvár és Egervár között a kurucok tönkreverték Heister Hannibál császári altábornagy seregét. Az elesett labancok száma megközelítette a háromezret, magát Heistert is elfogták. A császári seregből megmenekült nyolcszáz ember az egervári várba húzódott. Másnap a császáriak átadták a várat a kurucoknak, ennek fejében fegyveresen elvonulhattak, sőt kuruc kíséretet kaptak a császári uralom alatt álló terület határáig.
A Rákóczi-szabadságharc után várak sorát robbantották fel, és pusztulás várt az egervári várra is. Végül csak az északi falait repítették a levegőbe; így a továbbiakban, mint egy U alakú várkastély fönnmaradhatott. A gróf Széchenyi György tulajdonába került várkastély 1712-ben felujításra szorult. A gróf fia, Széchenyi Zsigmond elkezdte a vár újjáépítését, és kastéllyá alakíttatta az épületet. Az északi szárny maradványait lebontatta, a déli és nyugati szárny elé árkádos folyosót építtetett, a keleti szárnyban pedig kápolnát alakíttatott ki. Valószínűsíthető, hogy ekkor húzták fel az épületre a második emeletet, melyhez felhasználták a közeli romos ferences kolostor épületanyagát is.
A tető az 1754. évi tűzvész után készülhetett, s talán ekkor kerültek az S P Q R betűk a tornyok tetejére. Jelentésük: "Széchenyicnsium Potestati Quis Resisteret" azaz "A Széchenyiek hatalmának ki állhatna ellent." A XVIII. század végétől nem lakott senki a gondozás nélküli a kastélyban. 1873-ban vásárolta meg a várkastélyt a Solymossy család. A XIX. században lecsapolták a mocsarat. Ez a facölöpök kiszáradását és a vár falainak megsüllyedését, megrepedezését eredményezte. A XX. század ötvenes éveiben elkezdték széthordani az épület anyagát, de a műemlékvédelem 1960-65 között helyreállította és megmentette.

2009-ben megkezdődött a felújítás. 2013-ban a felújított épület jelenlegi összképe tiszta, visszafogott és rendkívül elegáns. A projekt keretében teljes körű helyreállítást végeztek: megújult a homlokzat, a nyílászárók, a lépcsők, a padlóburkolatok és a fűtésrendszer, az azbeszttetőt terméspalára cserélték, új burkolatot kapott a belső udvar és sétaút épült a kastélyparkba. A különböző helyiségekbe eddig bekerült bútorok kortárs voltuk ellenére sem bántóan idegenek, mint Pannonhalma esetében, hanem jól megválasztott forma- és színvilágukkal bizonyos fokú harmóniát teremtenek. A várkastély főkapujához vezető út mellett álló lámpatestek és a parkban álló padok esetében szerencsésebb lett volna a környezethez és a megteremteni kívánt hangulathoz illőbb modelleket választani. Ennek ellenére a felújított várkastély jelenlegi helyzete és állapota – óvatosan kimondva bár, de – megnyugtatónak ítélhető.