Újpalotai víztoronyház, Budapest
Az újpalotai, a tervezés időszakában csak "42-es jelű víztározós magasház" nevet viselő, ténylegesen a Nyírpalota út 71. szám alatt található épület tervezését megelőzően alakult ki az a koncepció, hogy a telep víztornyát egy lakóházba fogják építeni. Ennek praktikus okai voltak, egyrészt a kerületben egyáltalán nem volt víztorony (most sincs olyan, ami működne), másrészt a 15 ezer lakásos lakótelepre beköltözők fele 11 szintes, középmagas épületben él, ahol 30 méter fölött vannak a vízvételi helyek. Nem mellesleg: ebben az időben zajlott Budapesten a magasházak vitája. A városrészek számára - a középkori templomtornyok mintájára - ikonikus, jellegzetes épületek elhelyezését szorgalmazta az új építészgeneráció. Ebből a szempontból Újpalota ideális hely volt egy magas épület számára.
Az eredeti elképzelés szerint úgynevezett alagútzsalus eljárással épült volna a ház, ami azt jelenti, hogy a falakat és a födémeket is - vagyis amit mi padlónak és plafonnak látunk - egyidőben betonozzák. Ezzel szemben végül csúszózsaluzattal készült az épület, azaz a födémeket később építették be, először a falak épültek meg. Mindkét eljárás azért "zsaluzatos", mert az alaprajznak megfelelő elrendezésben üreges zsalut építenek, amibe beleöntik a betont, majd leszerelik a zsalukat, és ott állnak a kész betonfalak. Ezt követően az egész zsaluszerkezet feljebb kerül, és épülhet a következő emelet. Ez az építéstechnológiai részlet Újpalotán azért számít nagy truvájnak, mert nem sok magasház épült így, Budapesten konkrétan négy helyen találkozhatunk velük: a Budafoki kísérleti lakótelepen (11 szintesek), a kelenföldi lakótelepen (15 szintesek), a Budapest körszállónál (szintén 15 szintes), és végül itt, Újpalotán. Később magas lakóépület már nem épült csúszózsaluzattal, a technológiát főleg ipari és mezőgazdasági épületeknél alkalmazzák: kémények, silók és persze alacsonyabb lakóházak épülnek/épültek ezzel a módszerrel.
Az épület tervezője Tenke Tibor volt, aki Mester Árpád mellett a lakótelep egészének beépítési terveit is készítette, az épületbe rejtett víztorony tervezője Thoma József volt. Csak adalékként említem, hogy Tenke is ide, a maga tervezte házba szeretett volna költözni, be is adta a lakásigénylését, amit azonban elutasítottak, végül a Vizafogó-lakótelepen kapott lakást. A ház méreteivel kapcsolatban többféle adatot láttam már az interneten, az eredeti terveken, illetve egy szakcikkben az alábbi információk szerepelnek: Az épület antennák nélkül 70,93 méter magas, 20 szintes, melyből 18 a lakószint. 98 lakás található benne, melyből a felső kettő kétszintes műteremlakás. Az építési engedély szerint 1973 márciusától 1975 decemberéig épült a lakóház (a bokrétaünnepet 1973 novemberének végén tartották, hiába: a csúszózsaluzattal gyorsan épül a ház...), és 1976 februárjától lehetett beköltözni.
A ház építésének a legelején gondok mutatkoztak. A víztoronyház, és annak szivattyúháza közötti résalapozásnál a szilárdsági vizsgálati eredmény nem lett megfelelő. Ezért Tenke és az építés vezetői úgy döntöttek, másutt építik fel a víztoronyházat, tehát módosítani kellett a terveket. Az eredetileg kijelölt ponthoz képest cirka 80 méterrel hátrébb (a mai Pólus áruház felé) került végül az épület. Ha ma a ház elé állunk, a Zsókavár-Nyírpalota út kereszteződéséhez 80 méterrel közelebbre kell képzelnünk az lakóház eredeti építési helyszínét, a szivattyúház és az épület között ma egy nagyobbacska park található. Természetesen a módosított helyszín miatt a közműterveken is változtatni kellett, hiszen máshova kerültek a vízellátás, távfűtés, elektromos energiaellátás és a postakábel bekötési pontjai. Az első, végül sikertelennek bizonyult alapozás 1970-ben zajlott, a másodikra azonban csak két évvel később kerülhetett sor. Ez igen tetemes többletköltséget jelentett, mert a speciális, csúszózsaluzáshoz használható darut csak bérelték, s azt a zsaluzás befejezéséig sem visszaadni, sem használni nem lehetett.
Nagyon összetett, sok résztvevő céget felvonultató folyamat volt a ház felépítése. A generálkivitelező a 43-as Állami Építőipari Vállalat volt, a kúszódarut a 31. ÁÉV készítette, az eredetileg vasbeton folyadéktárolók helyett az idő sürgetése miatt acéltartályokat építettek be (két darab 300 köbméterest) a víztoronyba. A víztartályok tartórácsát a Fémmunkás, az acéltartályokat a Vegyipari Gépgyár készítette el, a ház szellőzőberendezéseit a Csőszerelőipari Vállalat építette be. A sokszereplős építkezés dokumentációjában ki is hangsúlyozták, hogy a résztvevő felek közti együttműködésre fokozott mértékben van szükség, mert Magyarországon ilyen jellegű építéstechnológiával magasház még nem készült - ez nem volt ugyan pontos megállapítás, hiszen a 15 emeletes, 64 méter magas Budapest körszálló már 1967-ben elkészült, de nyilván motiválta a feleket a szoros együttműködésre.
A ház felépítésének halálos áldozata is volt. A közelmúltban elhunyt Szabóné Molnár Ida, aki részt vett a lakótelep építésében, könyvében így emlékezik meg az tragédiáról: 1973. július hó 22-én a 42-es épületnél halálos baleset következett be, az okok ismeretlenek (a gyorslift munka közben lezuhant). Fenyvesi József 32 éves, Kővágó Sándor 19 éves a helyszínen meghalt. Szluk László 32 éves súlyosan sérült, két lábát amputálták. Várhalmi László maradt életben, a csodával határos módon.Egyébként a lakótelep építésének voltak további áldozatai is, egy toronydaru felborulása, egy panel elem ledőlése, gázszivárgás de emberi felelőtlenség is okozott halálos balesetet.
A víztorony működésének időtartamát maga a Vízművek sem tudta megmondani, korábbi érdeklődésemre azt válaszolták, hogy a víztornyot mintegy 8-10 évig üzemeltették. Időközben elterjedtek, hozzáférhetővé váltak ipari méretű elektronikák, így a víztorony szükségtelenné vált és kikapcsolták. Tehát körülbelül az 1980-as évek közepéig működött a víztorony, azonban azóta üresen áll. A víztoronyhoz egy szivattyúház is dukált, ez a mai napig megtalálható a ház előtt (eredetileg olyan jellegzetes pepita borítása volt, mint a mellette álló trafóháznak, de később új burkolatot kapott).
A ház talán legérdekesebb lakásai a műteremlakások. Ezek a XVIII. emeleten találhatók, a lift a XVII.-ig visz fel, onnan egy emeletet kell gyalogolni. Eredetileg nem a tanács jelölte ki a műteremlakások lakóit, hanem az akkori Művelődésügyi Minisztérium. Az egyik igénylő a pestújhelyi születésű Nagy Előd festő- és éremművész volt, sokan drukkoltak, hogy ő kapja meg a lakást. Nagy 15 évig lakott az egyik műteremlakásban, majd visszaköltözött "szülőfalujába", Pestújhelyre. A másik ismert lakója a legfelső szintnek Dréher János festőművész, aki szintén évtizedek óta (ma is) itt él. Az ő alkotása volt a Fő téri szökőkút-pályázatra készült terv, amit annak ellenére nem építettek meg, hogy mind a környék lakói, mind a Budapest Galéria ezt tartották a legjobbnak.
A víztorony-ház tervei annak idején meglepő igényességgel készültek. Oldalakon keresztül sorolta Tenke, hogy hol milyen színek alkalmazandók. Milyen színűek legyenek a lakások bejárati ajtajai, a csövek, lépcsőkorlátok, ajtótokok, felvonók, ablakrácsok, padlóburkolat, lábazat stb. Tenke kikötötte: bármely szín módosításához az ő személyes jóváhagyására van szükség, mert lehet, hogy új színeket kell megállapítani másutt is a harmónia megőrzése érdekében.
Az újpalotaiak egy része CSÉB-, más része Casco-házként ismerte az épületet, ugyanis ez a két fényreklám világított rajta évtizedeken keresztül. Aki az Erdőkerülő utca felől nézte, az a CSÉB-et látta, aki a Páskomliget utcáról pillantott rá, az a Casco-t. Mára ezek a reklámok eltűntek, helyüket a távközlési társaságok antennái foglalták el. Az épület nincs jó bőrben: alul graffitik csúfítják, a hatvanas évek végének formatervezési jellegzetességeit - az épület lábazatának díszítését - drótháló fedi. A ház kopottas, előnytelen, az alkalmi felújítási próbálkozások az összképet nem dobták fel. A legnagyobb esztétikai merényletet maguk a lakók követték el az erkélyek alkalmi beépítésével. A balkonok egy részét loggiává alakították át, a beépített nyílászárók a legkülönbözőbb formájúak. Az erkélyek beépítésére mutatkozó igényt nem lehet nem tudomásul venni. Hogy így kell kinéznie a ház homlokzatának, mint ma, az már úgy vélem vitathatható...
Forrás: bpxv.blog.hu
