Víztorony - Öreg hölgy, Szeged

Víztorony - Öreg hölgy, Szeged

Tervező:
Helye:
6720 Szeged, Szent István tér
Építés éve:
1904
Fényképek:
Kozma János, Kocsis Nándor, Osváth Ákos, Gabcsi, Szalai Gergely, Fodor Csaba, Jelencsik Péter, SzeSa

 

A szegediek által Öreg Hölgynek becézett Szent István téri víztorony Zielinski Szilárd alkotása. Az alkotóban az első műszaki doktort, a vasbetonépítés meghonosítóját, a Mérnöki Kamara első elnökét tisztelhetjük. A több mint 100 éves víztorony – bár az idő vasfoga megtépázta ruházatát és ékszereit – lenyűgöző szépségű, csak csodálattal és szakmai alázattal lehet rá tekinteni, különösen a mostani – 2006 őszén befejeződött – felújítása után.

A pályáztatás a víztorony megvalósítására Szeged szabad királyi város 1903 áprilisában pályázatot hirdetett egy 1000 m3-es (akkori viszonyok között meglehetősen nagy kapacitású) víztorony előállítására. 14 pályázó nyújtott be értékelhető, vállalási költségeket is tartalmazó pályaművet, közöttük a nyertes Zielinski-féle pályamű. Zielinski mind a víztorony tartórendszerét, mind a tárolómedencét vasbeton szerkezettel oldotta meg. Magyarországon ekkor még nem létezett működő vasbeton víztorony!

A megvalósítás A víztorony, és benne a víztartály, az ebben az időszakban kiépülő "állandó vízmű" meghatározó láncszemeit képezte. Az építési engedélyt 1903. december 12-én kérték meg, és három nap múlva már meg is született az engedélyező testületi döntés. A döntéshez Zielinski személyes felelősségvállalása volt szükséges, hiszen az engedélyező hatóság nem rendelkezhetett a teljesen újnak számító vasbeton építési mód területén megfelelő ismeretekkel. Egy ekkora műtárgy megtervezéséhez segítőtársak kellettek. Zielinski közvetlen munkatársa Jemnitz Zsigmond volt, aki, mint a statikai számítások és a vasbeton részlettervek készítője, óriási részt vállalt ebben a feladatban. A csodálatos szecessziós homlokzati megjelenítés Korb Flóris munkája. Zielinski mindig is vallotta, hogy az esztétikai hatás eléréséhez szükséges, hogy a mérnök, szerkezete kialakításakor együtt működjön az építésszel. A gépészeti és egyéb szakági tervezők személye nem ismeretes. A kivitelezési munkákat Freund Henrik és fiai cég végezte. Zielinski nagyon sokat tartózkodott a kivitelezés alatt Szegeden, de szüksége volt egy művezetői megbízottra is. Ezt a feladatot Illés Kálmán látta el. A munkák ellenőrzését Tóth Mihály városi főmérnök végezte. A szerződés szerinti befejezési határidő 1904. szeptember 15-e volt, de a munka, némi csúszással, csak 1904. novemberére, decemberére készült el. A víztorony üzembe helyezése december 1-hez, a munka teljes befejezése december 21-hez köthető. A medence első feltöltése november 26-án történt meg. A feltöltés ideje alatt az egész teret lezárták, a toronyban végül csak egyedül Zielinski maradt, és a medence alatt várakozva győződött meg munkája eredményéről.

Az átadás Lázár György dr. polgármester a vízmű ünnepélyes megnyitására a hivatalokhoz és a katonasághoz a következő meghívót küldte: "... A vízmű ünnepélyes megnyitása szerdán, azaz folyó hó 30-án fog megtörténni, ezt a városi lakosságnak oly módon hozzuk tudomására, hogy este 6-7 óráig kivilágítás mellett a Széchenyi téren az utcai vízcsapok szökőkutakká lesznek rögtönözve." Minden a legkitűnőbben sikerült. A közönség teljesen ellepte a Klauzál és a Széchenyi teret. Teljes egy óra hosszáig gyönyörködött a szokatlan látványban és hallgatta a katonazenét. A vízsugarak a platánok tetején is túlszöktek, a járdák mellett a csatornákban patakként folyt a víz. A munka végleges befejezését az 1905. március 23-i testületi ülés jelentette, amikor is az állandó vízműre megadták a használhatósági engedélyt és az átvételi jegyzőkönyvet lezárták. A pályázat elnyerésétől a víztorony elkészültéig mindössze másfél év telt el. Ez önmagában is óriási teljesítmény, különösen ha végiggondoljuk a kivitelezés akkori lehetőségeit, körülményeit: a beton és vasbeton technológia kezdeti stádiumban volt, nem létezett még csúszózsaluzás, nem volt toronydaru, nem volt előregyártás, csupán teljes beállványozás és kézi erő.

Az elkészült mű ismertetése Tartószerkezeti szempontból a víztorony két fő részből áll. Az egyik rész az 1000 m3-es medence, amely az alsó vasbeton lemezével a toronyszerkezet gerendázatára fekszik fel, de ettől eltekintve a víznyomásból származó igénybevételeket a toronyszerkezettől függetlenül viseli el. Szerkezeti kialakítását tekintve vasbeton körhengerhéj, amely sarokmereven kapcsolódik a fenéklemezt képező alulbordás vasbeton körlemezhez. A medence külső átmérője 15,3 m, a palást belső (hasznos) magassága 5,85 m. A másik tartószerkezeti rész a torony oszlopokból és gerendákból összeépített tartórendszere, amely mint forgásszimmetrikus térbeli rúdszerkezet működik. Ez utóbbi összetettségére jellemző, hogy a tartórendszer mintegy 540 rudat és 240 csomópontot tartalmaz. A torony teljes magasságában vasbeton lépcső vezet végig. A medence alatti szintig a lépcsőket a belső és a közbenső pillérek közötti alapterületen alakították ki, ettől felfelé belső csigalépcső vezet a 4 belső pillér között a legfelső kilátószintig. A megoldás érdekessége, hogy a centrális elhelyezésű csigalépcső függőleges értelemben áthatol a medence tengelyén. A torony magassága a terepszinttől a legfelső kilátószintig 46 m. Efölé nyúlik még mintegy kilenc méterrel a vasbeton szerkezetű zászlótartó rúd. A víztorony általános jellemzője, hogy gyakorlatilag minden szerkezeti része vasbetonból készült: az alapozás, a tartórendszer, a tároló medence, a csigalépcső, a zászlótartó, sőt még a bejárati ajtó is, a kilincset leszámítva.

A víztorony felújítása A víztorony az 1904-es megalkotása óta üzemel. Az elmúlt több mint 100 év viszonylag szerencsésen, háborús károsodások és lényegi változtatások nélkül telt el, és csupán az 1959-60-as években végeztek rajta jelentősebb felújítási munkálatokat, amelyek főleg a homlokzati felületekre terjedtek ki. A Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda szakvéleménye szerint a károsodások nem statikai, hanem döntően korróziós eredetűek, melyek kiterjedtsége és mértéke megnövekedett, üteme felgyorsult. Az egyedi műemlékké nyilvánított víztorony megmentése, rekonstrukciója egyre elkerülhetetlenebb, sürgetőbb feladattá vált. Az Önkormányzat – Dr. Igaz Ágnes, Pásztor Péter – , és az üzemeltető Szegedi Vízmű – Bodor Dezső, Becsky Balázs, Végh Zoltán – szakemberei, a közreműködő mérnökök azon dolgoztak, hogy a rekonstrukció minél előbb elkezdődjön, és ismét eredeti pompájában tündököljön Szeged Öreg Hölgye. A felújítás terveit a Funkció és Szerkezet Mérnöki Iroda mérnökei, Dr. Körmöczi Ernő és Szolga András készítette el, a villamos tervező Papp Antal, a gépészeti tervező Felvégi András volt. A torony színdinamikai tervezője Szögi László. A víztorony rekonstrukciójára 440 millió forint értékben öt pályázó közül a „Torony Konzorcium” (a SADE Magyarország Kft. és a Techno Consult Kft.) kapott megbízást, főépítés vezetője Reichart Gyula, építésvezető Miklós Zoltán volt. A társvállalkozó a Techno-Wato Kft. helyi képviselője Csányi László Kele Károly és Almássy Piroska. A víztorony felújítás kezdete 2005. augusztus, a kivitelezés 2006. május végéig tartott. A torony felújítása során számos kiváló anyagot alkalmaztak, pl. a MICROTOP TW habarcsrendszert, melyből a víztároló medence födémen cseppkő formájú felületstruktúrát alakítottak ki, így a páralecsapódás gyorsan le tud csepegni, megakadályozva a visszafertőződést, a korróziós hatásokat. Az 1 000 m3-es medence belső felületére vízzáró kemény polietilén szigetelőlemez került elhelyezésre. A medencén áthatoló csigalépcsőn menve a tárolt víztér üvegfalon keresztül megtekinthető, azt alulról megvilágították. A medence gyűrű irányú megerősítése korróziónak ellenálló szénszálas lamellákkal történt. A gépészeti szerelést a Szegedi Vízmű készítette Pomázi Zoltán irányításával. A felelős műszaki vezető Dr. Mezős Tamás, a CSOMIBER megbízásából a mérnök feladatait és a műszaki ellenőrzést Budai Imre látta el.

A víztorony funkciói A Szent István téri víztorony alapvetően Szeged vízellátó rendszerének szerves része marad. Ezen kívül kilátóként is funkcionál, s a kiállítások mellett a kiváló akusztikája lehetővé teszi hangversenyek rendezését is. A szegediek által „Öreg Hölgy”-nek nevezett víztorony kívül-belül megújult, s a felújítást követően 2006. szeptember 15-én először nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A felújított víztorony belső kialakítása, városképi helyzete lehetőséget adott olyan közösségi funkciókra, mely a maga nemében, egy üzemben levő víztoronynál kuriózum. Természetesen ez kölcsönös alkalmazkodást kíván mind az üzemeltetőtől, és a látogatásokat szervezőtől egyaránt. Ez azt jelenti, hogy egyrészt a torony nem tartható folyamatosan nyitva, mint például egy múzeum, ugyanakkor a torony a nagyközönség számára előre meghatározott napokon látogatható. A víztorony kilátóként – helyzeténél fogva – nagyon szép látványt ad Szeged városára, annak környezetére. A kényelmes lépcsőn felfelé haladva a toronytörzs visszaugratott részén, a két körfolyosónál a körbejárásból adódóan mód van a minden irányú kilátásra. Feljebb menve, a csigalépcső felvezet a legfelső kilátószintre, ahol a terepszinthez viszonyítottan 41,85 m magasságon élvezhető a panoráma. A felvezető csigalépcsőt, a medence felett a már említett üvegfal határolja melyen keresztül az alulról megvilágított víztér látható. A víztorony belső alaprajzi kialakítása lehetőséget ad kiállítások, és kisebb rendezvények szervezésére. Ehhez a belső térben a felújítási projekt részeként bútorok, vitrinek kerültek elhelyezésre. A kiállítások megrendezésére a legkedvezőbb a földszint és a medence alatti VII. szint, ide jelenleg két állandó jellegű kiállítás már bekerült. A földszinten a vízhez kapcsolódóan, a helybéli Bánffi István szikvízgyártó gyűjteménye kapott helyet, a kiállítás címe "Szódavíz egy magyar kultuszital". A VII. emeletre az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csongrád megyei csoportja által gondozott fizikatörténeti kiállítás került. Érdekességképpen a toronyban a fizikusok elhelyezték a föld forgását bizonyító Foucault-féle ingát is. A II. szinten a torony eredeti és a felújítás tervei, valamint fotók tekinthetők meg a felújított víztoronyról. A többi szinten 2010 szeptemberéig a Szegedi Vízmű által kiírt fotópályázat anyagából összeállított kiállítás látható.

Forrás: Bodor Dezső, Dr. Körmöczi Ernő, Szolga András