Rózsavölgyi-ház, Budapest
1911-ben a Leitersdorfer-szabóság Petőfi Sándor utcai üzletének helyt adó épület bontása miatt a cég társtulajdonosai saját üzletbérház építését határozták el. 1911 áprilisában 725.000 koronáért megvásárolták a Szervita tér 5. szám alatti, kétemeletes házat. A vételárat és a legalább 1,2 millió koronára rúgó építési költségeket is jelzáloghitelből fedezték. Az első beadványi tervek 1911. június 6-i dátumot viselnek, az építkezés 1912. október végéig tartott. Közben, 1912 májusában az építtetők módosított terveket nyújtottak be engedélyezésre – amelyek valójában a kivitelezés alatt álló, ám az építési szabályzatnak meg nem felelő megoldást mutatták. (A megépült homlokzat díszei márciusi dátummal szerepelnek a pécsi Zsolnay-gyár fazonkönyveiben.) A változtatások legkritikusabb pontja – az udvari homlokzatok zárt erkélyein túl – a tetőzet kiképzése volt: az első tervváltozat műtermes manzárdteteje helyett a tervező ekkor már egy, a homloksík mögé két méterrel visszahúzott tetőemelettel kívánta lezárni az épületet. A valójában egy hatodik emeletsort jelentő megoldás ellen az illetékes ügyosztály hiába tiltakozott. A következő hónapokban a homlokzat és a harmadik szint kialakítása tovább módosult, ezek végleges tervei nem is maradtak ránk.
A vegyes funkciójú épület belső elrendezése alapvetően nem változott. A 190 négyszögöles, négy oldalról körbeépített telken az alsó – hol három, hol csak két – üzleti szintet az utcáról, illetve a főlépcsőházból megközelíthető, osztatlan terű bolthelyiségek foglalták el. A három lakószint mindegyikén két-két 180 m2-es lakás osztozott, két utcai, és három – a tűzfal mentén haladó belső folyosóra fűzött – udvari szobával. Az első terveken a szerkezeti megoldások is igazodtak az eltérő funkciókhoz: az alsó rész vasbeton vázszerkezettel és tűzfalakkal, a felső tömörfalas szerkezettel épült volna – végül ez az elhatárolás nem érvényesült ilyen tisztán.
Az első tervváltozat tengelyszimmetrikus homlokzatán az eltérő karakterű részek összekapcsolása még nem megoldott: az üzleti szintek vízszintes üvegezett sávjai felett a stilizált óriás pilaszterekkel vertikálisan tagolt, kőlap-burkolatú emeletsorok szervetlenül lebegnek. Végül azonban az alig jelzett tengelyesség és az egységes vízszintes tagolás révén mesteri homlokzat született. Az üzletportálok áttört, de sötéten üvegezett sávjai és a lakószintek világos színű mázas téglával burkolt, falazott felületei szerencsés egyensúlyba kerültek. Az utóbbiakat az ablakokat sávokba rendező színes, ornamentális pirogránit-párkányok tagolják, amelyeket gazdagabban formált díszítőmotívumokkal ismétel meg a jóval erőteljesebb kiülésű, egyúttal a tetőemelet teraszának mellvédjét is hordozó főpárkány.
A szöveg és a képek a Lajta Béla Virtuális Archívumból származnak.
