A félátriumos nyaraló, Balatonakarattya

Családi ház, Fortvingler Éva, Bulcsu Tamás

A ház legyen alkalmas vendégek fogadására, adjon teret a közösségi élet eseményeinek – családi, baráti összejövetelek, főzés stb., emellett legyenek pihenésre alkalmas, intim terei. Ez a szempont vezérelte a közösségi és a hálószobák éles szétválasztását a félátriumos tömegformálással, s annak hangsúlyos negatív terű középtengelyével.
A szomszédaitól elforduló, magába forduló épület magja a félátrium, DNY irányban az épület karéjszerű tömege megszakad, szétnyílik a kert felé.
A tömeget kettészelő DNY-ÉK irányú tengely a kertkaputól indul, a bejáraton keresztül egy tágas előtérbe bővül ki, amely kettéválasztja az épület közösségi tereit és a hálószobák intimebb tereitől, majd tölcsérszerűen nyílik szét félátriumként a kert felé az általunk legkedvezőbbnek ítélt DNY-i irányba. A tömeg DNY felé nyitása tehát egyrészt a tájolás miatt előnyös, másrészt DNY irányban a szomszéd telkeken elhelyezett épületek, (melléképületek) távolabb vannak az átriumtól, a közelebbi melléképületek pedig lehatárolódnak az épület által.
Az épület különböző funkcióit kívülről nagy, egybefüggő terasz fogja össze, kompozíciós elemként „körbefolyja”, egybefogja a mozgalmas tömeget, benyomul az átriumba is. A szülői háló az épületkaréj egyik végén, a gyermekszoba a fürdőszoba, az előtér és a konyha az átriumba szervezett, a nappali javarészt az épület másik végén nyílik a teraszra. A pincébe szintén a teraszról lehet lejutni az épületkaréj külső oldaláról. A kert – a zöld – pedig a terasz-tömeg komplexumot fogja egybe, és szintén behatol az átriumba.