2015-ös Milánói Világkiállítás: A Malom

2015-ös Milánói Világkiállítás: A Malom

Tervező:
Helye:
20157 Milánó, Via Cristina Belgioioso 64-68.
Tervezés éve:
2013

 

Az épület: malom. Teteje esővízgyűjtő. A tetőről lefolyó víz energiája malomkereket hajt meg, a forgó kerék látványa a víz energiáját teszi érzékelhetővé, megélhetővé, élményszerűvé a látogatók számára. A víz a "malomárokban" jut el a napszivattyúhoz. A napszivattyút napelemek működtetik és arra hivatott, hogy visszaemelje a vizet a tetőre, ezzel a körforgás biztosított. A ház, tehát működő malom, ebben a malomban azonban nem az őrlés a lényeg, hanem a körforgást biztosító és megújuló energia élményszerű megjelenítése. A második szimbólum a búza is kézzelfogható formában jelenik meg a koncepcióban: a pavilon udvarán növekvő búzamező formájában. Az expo időtartama alatt a fejlődő, beérő búza látványa a kiállítás folyamatosan változó részévé válik. A harmadik elem a kenyér a pavilon belsejében a „magyar konyhában” annak kemencéjében sül és illatozik, megajándékozva a látogatókat a világ legfontosabb élelmezési cikkével.

Koncepció: A Tervezők célul tűzték ki maguk elé, hogy a magyar pavilon szimbolikus üzenetét épületükkel lehetőleg primer módon, közvetlenül kifejezésre juttassák. A magyar pavilon és a szimbólumok: A malom: - "A Kr. e. I. e. közepe táján elterjedő, körmozgású malom az örök visszatérés, a sors, ugyanakkor a bőség szimbóluma.
- Asztrális megfigyelések alapján az állócsillagok északi sarkpont körüli állandó forgását számos kultúrában kozmikus malomként értelmezték.
- A buddhizmusban a létezés körforgása, a szanszára kifejezője (kerék). A tibeti hagyomány szerint az imamalom mozgása kapcsolatot teremt az imádkozó és az univerzumot irányító istenek között.
- A germán mitológia csodamalma, a Grotti (’őrlő’) Fródi király számára őrli a gazdagságot, békét.
- A Kalevalában szereplő csodálatos malom, a szampó szintén a bőség forrása, amelyet Ilmarinen kovácsolt "hattyúpihéből, orsó darabkájából, tehéntejből, árpaszemből" (10. ének). "Ez lészen magja mindennek, / örökké tartó örömnek, / ez lesz szántásunk, vetésünk, ebből támad jó termésünk" (43. ének).
- Hasonló szerepben jelenik meg a malom a Mindent járó malmocska c. népmesében.
- A keresztény szimbolikában a tengerbe vetett malomkő süllyedése Babilon/Róma pusztulásának víziója (Jel. 18,21)(apokalipszis).
- Az ún. misztikus malom az oltáriszentség témakörébe tartozó ikonográfiai motívum (szőlőprés). Az ábrázolásokon a négy evangélista gabonát önt a malom torkába, alul pedig ostyák hullanak egy kehelybe, amelyet az egyházatyák tartanak."

A búza:
- "A gabona a természet körforgását fejezi ki: a földből a Nap és a víz ereje által kibontakozó életerőt, és a földbe hullást, a megsemmisülést.
- Mint alapvető táplálék, létfeltétel, számos kultúrában az élet, a bőség, Isten jelenlétének kifejeződése.
- A magyar néphagyomány archaikus termékenység-varázslásai közé tartozik a Luca-napi (december 13.) búzacsíráztatás, az ún. lucabúza, amely a téli napforduló idejére hajt ki.
- A magyarság számára különösen fontos gabona a búza; a Tiszántúl középső részein "élet"-nek nevezték."

A kenyér:
- "Az élet, az egység jelképe, mivel sok gabonaszemből ered (gabona/búza). Egyes földművelő kultúrákban alapvető élelem, ezért a hozzá kapcsolódó munkafolyamatokkal együtt a szakrális életben is kiemelt jelentőséget kapott (aratás, eke, kovász).
- Egy ómezopotámiai mítosz szerint az égi isten, Anu birtokában van a halhatatlan élet kenyere és az élet vize.
- A Mithrasz-kultuszban a búzakalász és a kenyér az átváltozás és az új élet szimbólumai voltak.
- A kereszténységben az eucharisztiában nyeri el legmagasabb szimbolikus jelentését. A tipológiai szimbolizmus Melkizedek bor és kenyér áldozatát az eucharisztia előképének tekinti (Ter. 14,18). A bor (Krisztus vére) és a kenyér (Krisztus teste) elfogyasztása a Krisztussal való egyesülést jelképezi."
A fenti idézetek Pál József, Újvári Edit, Szimbólumtár című könyvéből valók (Balassi Kiadó).

A magyar pavilon azonban a fentiekben részletezett ősi szimbólum értelmezésen túl, - malom – búza – kenyér – ezeknek a mai ember mindennapjaiban is érzékelhető modern értelmezésének is megfelel. A malom egyben a "Kék Gazdaság" szimbólumául is szolgál, amelynek kiindulásaként a Római Klub 2009-ben elfogadott, Gunter Pauli által készített legújabb jelentésében megfogalmazott 100 innováció szolgál. Az innovációk alapja a tápanyagok és az energia olyan elven történő alkalmazása, amely - az ökoszisztémához hasonlóan – a természet erejét használja ki, úgy mint a vízesés, amely nem igényel külön energiát, a gravitáció ereje mozgatja. Az ökoszisztéma szállítja a tápanyagokat a biológiai birodalmak között: a lekötött ásványok táplálják a mikroorganizmusokat, a mikroorganizmusok táplálják a növényeket, a növények táplálják az állatokat, az egyik birodalom hulladéka táplálék a másik számára. Az energia- és táplálékfolyam fenntarthatóságot eredményez: csökkenti, vagy kiküszöböli az olyan inputokat, mint például az energia, és kiküszöböli a hulladékot és annak költségét, nem csak a szennyezést, de a nem hatékony anyaghasználatot is.
…….
A Kék Gazdaság célja a természet által inspirált tudományos elképzeléseknek, innovációknak a gyakorlati megvalósítása. Ezek az innovációk megváltoztatják a jelenlegi, törzs-kompetenciákon alapuló menedzsment-modelleket. A többszörös innovációk többszörös készpénzforgalmat generálnak, az összes alapvető szükségletre megoldást hoznak a helyben található eszközök, környezeti feltételek segítségével. Ezek az alapszükségletek: iható víz, élelem, munka és egészséges menedék. Munkahelyeket teremtenek, és a társadalmi tőkét növelik. A Kék Gazdaság, mint egy új gazdasági működési elv vállalkozók tömegét inspirálhatja majd arra, hogy éljenek ezekkel a lehetőségekkel, és amikor majd az emberek ezrei, milliói térnek át az új játékszabályokra, akkor válhat ez az új alapokon álló gazdasági rendszer a jövő meghatározó gazdasági modelljévé. A Kék Gazdaság a vállalkozóknak a gazdaság összes ágazatában az innovációk százait ajánlja, amelyek megváltoztatják a piacok játékszabályait, a tápanyagok és energia teljes hasznosulását ígérik, és kiszűrik a fenntarthatatlan termékeket és folyamatokat."
A fenti idézet: dr. Kiss Tibor: A Kék Gazdaság – Egy valóban fenntartható gazdasági modell című művéből származnak.

Magyarországon a malom, (legtöbbször vízimalom) a lokális gazdaság, a helyi erőforrások kifejezője: majd minden falunak volt saját malma, ahol a község (közösség) gabonáját őrölték, a lisztből pedig tápláló alapélemet, kenyeret sütöttek. Az épület: malom. Teteje esővízgyűjtő. A tetőről lefolyó víz energiája malomkereket hajt meg, a forgó kerék látványa a víz energiáját teszi érzékelhetővé, megélhetővé, élményszerűvé a látogatók számára.
A víz a "malomárokban" jut el a napszivattyúhoz. A napszivattyút napelemek működtetik és arra hivatott, hogy visszaemelje a vizet a tetőre, ezzel a körforgás biztosított. A ház, tehát működő malom, ebben a malomban azonban nem az őrlés a lényeg, hanem a körforgást biztosító és megújuló energia élményszerű megjelenítése.
A második szimbólum a búza is kézzelfogható formában jelenik meg a koncepcióban: a pavilon udvarán növekvő búzamező formájában. Az expo időtartama alatt a fejlődő, beérő búza látványa a kiállítás folyamatosan változó részévé válik.
A harmadik elem a kenyér a pavilon belsejében a "magyar konyhában" annak kemencéjében sül és illatozik, megajándékozva a látogatókat a világ legfontosabb élelmezési cikkével.
A kenyér és a konyha a tervezett kiállítás tematikája is, amely a Kenyér Világnapjának megünneplésével teljesedik ki, október 16-án. A konyha ezen kívül a magyar gasztronómia különlegességeit is bemutatja.

Szerkezet, anyagok: A pavilon alapterülete 955 m2 a telek területe 1910 m2. A terület teljes hosszában húzódó épület 95 m, szélessége a terület fele 10 m, magassága 12 m. Az épülettel megegyező alapterületű és arányú beépítetlen telekrész övezi az épületet.
Az épület fő szerkezeti egységei a favázas keretállások, a pavilon tetőszerkezete, amely esővízgyűjtőként és a visszaforgatott víz medencéjeként funkcionál és a lezúduló víz által meghajtott, felső meghajtású malomkerék. A pavilon-csarnokon belül, független szerkezetként áll – ház a házban elv szerint – a külön funkcionális egységként lezárható doboz. Ez az egyszerű felépítés képes hordozni azt a szimbólumrendszert, amely a kiírásban megfogalmazott céloknak megfelel valamint flexibilisen, gazdaságosan használható tereket produkál, melyek kielégítik az épülettel szemben támasztott funkcionális igényeket. Nem utolsó sorban az egyszerű szerkezeti kialakítás a gazdaságos és gyors kivitelezhetőséget biztosítja és hozzájárul az épület magyarországi újra építéséhez.
A pavilon favázas szerkezetű, a helyszínen összeszerelhető előre gyártott, közúton szállítható elemekből áll. A tartószerkezet rétegelt-ragasztott fatartó 200 mm * 400 mm keresztmetszeti méretben, amely elemek az épület keretállásait adják. A ragasztott fa tartószerkezet az asztalosipar hulladékának újrahasznosításával előállított építőanyag. A szerkezeti elemek acél szerelvényekkel kapcsolódnak, melyek segítségével a helyszíni összeszerelés gyorsan, egyszerűen elvégezhető. A faanyag felületkezelése biztosítja a szerkezet megfelelő tűzvédelmét és ellenállóságát.
A zárható funkcionális blokk tartószerkezete is rétegelt ragasztott faszerkezet 120 mm * 120 mm keresztmetszeti méretben. A kétszintes blokk födémei fagerendás szerkezettel 200 mm * 400 mm méretben készülnek, fapalló járófelülettel. A kétszintes doboz, amely független szerkezetként áll a pavilon-csarnokban, 20 mm vastag fényáteresztő opál felületű polikarbonát homlokzattal készül. A cellás polikarbonát paneleken átszűrődő fény állandó, egyenletes fényviszonyokat biztosít a helyiségekben. A szint-magas homlokzati panelek a födémszerkezethez rögzítettek. A földszinti részen a polikarbonát homlokzat teljes felületen megnyitható és az épület többi részétől függetlenül be is zárható. Ez biztosítja a pavilon differenciáltabb használhatóságát.
A tetőszerkezet kialakításánál meghatározó szempont volt, hogy esővízgyűjtő vízmedenceként is funkcionál és a visszaforgatott vizet is ez a felület vezeti a malomkerékre. A tetőszerkezet elemei is 200 mm * 400 mm–es rétegelt-ragasztott fatartók, melyek közt acél trapézlemezre rögzített teljes felületű, gyalult deszkázat kerül. A deszkázatra újrahasznosított, hegesztéssel toldott gumi vízszigetelő réteg kerül. A tetőszerkezet belső felületének burkolata olajégetett acéllemez, amely a kemence kéménykürtőjének anyagaként jelenik meg a pavilonban.
Az épület malomkerékkel ellentétes részén jelenik meg a fényakna, közepén a "napraforgó" napelem tartószerkezete és a vízvezeték. A tetőmedencére visszaszivattyúzott víz mozgatását a napelem által működtetett szivattyú biztosítja. A fényakna a keretállásokról függesztett faszerkezettel készül, hézag nélkül rakott deszkaburkolattal.
A pavilon homlokzati burkolata hézagosan rakott gyalult deszkaburkolat. Az északi homlokzat nyitott, ahol a malomkerék és a lezúduló víz látványa dominál. A homlokzati burkolat a beépítetlen telekrész felé, a földszinti részen teljes hosszban felnyílik, ezzel teremtve kapcsolatot az épületet övező búzamezővel, ami ezáltal "befolyik" a pavilon terébe.
Az épület belső terében a padlófelület döngölt föld. Nem alkalmaztunk padlóburkolatot. A külső és belső tér közötti határ elmosódik. A tetőszerkezet belső felületének kékes- fekete anyaga és a padló fekete felülete közé feszül be a pavilon fa tömbje.

Funkcionális kialakítás:
Az épület alaprajzi szervezését meghatározza szerkezeti kialakítása. A csarnokszerkezet következtében a pavilon tere egy légtérként jelenik meg, átlátható teljes hosszában a malomkeréktől a fénycsapdáig, a napszivattyúig. A csarnoktérben elhelyezett független doboz rejt magában szeparálható és lezárható funkciókat és ez az elem osztja a nagy teret egy kisebb és egy nagyobb térre. A csarnoktér közösségi térként, rendezvénytérként és kiállítótérként funkcionál. A pavilon tere intenzív kapcsolatban van a kerttel, ami jelen esetben a búzamező. A megrendezésre kerülő események, kiállítások, előadások, zenei események a csarnoktérben kapnak helyet, ahol a malomkerék látványa, a víz, a napszivattyú a magyar pavilon üzenetét hordozza. A csarnoktérben meghatározó elemek a konyha és a kemence. A kiállítások és események ezek köré az elemek köré szervezhetők. A konyha a csarnoktérbe állított áttetsző doboz földszintjén, teljes felületen felnyitható homlokzati felületekkel határolt térben került elhelyezésre. Események alkalmával kinyithat a konyha, majd falai bezárulnak ezzel más jelegű eseménynek ad otthont a pavilon tere. A kemence szimbolikus jelentőségű, állandó látványelemként jelenik meg.
Az áttetsző doboz kétszintes, melynek második szintjén egy 100 fős konferenciatermet alakítottunk ki. Ez a funkció szeparált működést biztosít a kiállító, rendezvény és közösségi terektől. Áttetsző homlokzata a pavilon hézagos deszka homlokzatán beszűrődő fényt szórt formában beengedi a konferenciaterem terébe. Ez az elem világító tömbként jelenhet meg a pavilonban kívülről szemlélve az épületet. A fény játéka, napszaktól függően változik az épületben és az a játékosság megjelenik az épület homlokzatán is a rétegek egymás mögötti felsejlésével.
A kiszolgáló terek, úgymint vizesblokkok és irodaterek ugyancsak a csarnoktérbe állított független, zárható dobozban kaptak helyet.
A pavilon funkcionális kialakítása lehetőséget kíván biztosítani a lehető legváltozatosabb programok megrendezésére, ezért nem kívánja a tereket túldefiniálni. Viszont fontos szempont volt, hogy az épület terei kézzelfogható módon tudják közvetíteni a koncepcióban megfogalmazott üzenetet, amely képes karakteres atmoszférát teremteni az expo magyar rendezvényeinek.