Szépségközpont, Hévíz

Vendéglátás, Kalmár László, Zsuffa Zsolt

Szépségközpont, Hévíz

Tervező:
Kalmár László, Zsuffa Zsolt
Helye:
8380 Hévíz, Széchenyi u. 6.
Munkatársak:
Helmle Csaba, Kanyó Mihály, Lázár Zsófia, Nagy Gábor, Rehus Szilvia, Rose Balázs
Épületszerkezeti szakértő: Dobszay Gergő
Belsőépítész: Finta Csaba, Balázs Kriszta
Statika: Szabó István
Gépészet: Rádonyi László, Nagylucskay László
Elektromos: Szalmási Vilmos
Látványterv: Vesztergom Ádám
Építésziroda:
ZSK Építésziroda
Építés éve:
2010
Fényképek:
Épületfotók: Bujnovszky Tamás, Beltérifotók: Szita Márton

 

Az új épület Hévíz legforgalmasabb utcájában helyezkedik el. Mivel a telek két utca közé feszül, azok között lehetőség nyílt egy passzázs jellegű átjárás nyitására, ezzel a gesztussal pedig új városi köztér létrehozására. A dupla telekméretre két részre tagolt épület került, amelynek szárnyait csak a lépcsőteret is tartalmazó közlekedő köti össze. A heterogén architektúrájú környezet építészeti karakterét a Szépségközpont nem veszi át, sokkal inkább a közeli védett erdősávra reagál majd növényzettel befuttatott, élő zöld-falával. A lapostetős tömegformálású épület tetőteraszokkal oldott felső szinttel egészül ki. A tervezést nehezítette, hogy a telekre - annak előző tulajdonosa - társasház építését kezdte meg. A földszinti pillérekig eljutott épület és környezete azután évekig elhagyatottan állt.
A környezethez való illeszkedés szempontjából az épített környezet nem tűnt folytathatónak, viszont a főutca vonalában húzódó - szinte utcaképként viselkedő - erdősáv idáig is kisugárzó ereje igazolhatónak mutatkozott a zöld homlokzat megfogalmazásakor. Fontosnak tartottuk az épület funkciójának megjelenítését is. Ezt a gondolatot részben az illatszeres üvegcsék hangulatát idéző vitrinek és a bennük feltáruló belső tér látványa fejezi ki, valamint a halvány árnyalatú üveg homlokzatburkolat. Mind a zöld homlokzat, mind a vitrinek jellegzetessége, hogy a változást és az időt beemelik az épület értelmezésébe. Előbbi a növényzet folyamatos növekedését, évszakok szerinti változását mutatja, utóbbi a belső terek használatát, annak erős kivetülését segíti. Tél, tavasz, nyár, ősz, reggel, este. Így válhat idővel a semleges mérnöki szerkezet az utcaképbe illesztett élő homlokzattá. A műszaki precizitás és a zöld homlokzat kettősségéből fakadó feszültség pedig építészeti eszközként meghatározó karaktert ad a homlokzatoknak.
Az alsó két szint intenzív kapcsolatban áll a külső térrel. A felső szint a rendeltetés miatt is zártabb, inkább a visszahúzott tetőteraszok felé nyílik meg. Ez a finom tagoltság a zöld homlokzat szerkesztésében is megmutatkozik. A kissé előnytelen, hosszúkás telekforma, valamint a belső közlekedő rendszer logikája miatt a főbejárat a védettebb passzázs felé nyílik, így mindkét utcáról megközelíthető az épület. Nincsenek kerítések, a kert az utca részévé válik, és felerősödik az épület középület-karaktere.

Nyomtatás