Istenszeme vendégfogadó, Budapest
A Haggenmacher-villa, vagy Istenszeme vendégfogadó egy egykori vendégfogadó, majd családi villa és végül gyermekotthon Budapesten, a XII. kerületben, amit az évszázadok során többször is átalakítottak. A műemlék épület ma üresen áll, őrzés és karbantartás híján pedig állapota gyorsan romlik.
Ezen a területen volt a budai hegyek legnagyobb földbirtokosának, Johann Karl von Stettner udvari tanácsosnak a majorja. A majorságban, az 1760-as években már vendégfogadó működött, aminek a többször is átépített épülete látható ma is. A fogadó nevét illetően a szájhagyomány három változatot ismer. Mivel a klasszicista stílusú épület timpanonjában óriási szem (Isten szeme) volt látható, Istenszeme vendéglő néven csábította a gyönyörű vidékre a budai polgárokat. A második magyarázat szerint a fogadó felső szintjén lévő teraszról és a felette elterülő réttől kölcsönözte nevét, amit ma is Istenszeme-rétnek hívnak. Innét látni lehetett az egykori Pest és Buda városát is. A harmadik magyarázat szerint a hatalmas kertben található tengerszemre hasonlító tavacskáról, azaz az Istenszeme-tóról (az Isten szeméről) kaphatta nevét. 1837-ben Kossuth Lajos gyógyulást keresve családjával együtt költözött pár hétre az Istenszeme fogadóba, ami mai értelemben akkor hegyvidéki üdülőnek volt tekinthető. Vele együtt pihent itt a neves irodalomtörténész Toldy Ferenc is, aki tanúja volt amikor Kossuth Lajost e házban elfogták a betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése és terjesztése miatt.
Az eredeti épület kő alapokra épült faoszlopos tornáccal díszített ház volt. Homlokzatán napsugarakkal körülvett háromszögben egy szemmel. Ez az épület 1846-ban leégett, de hamarosan újjáépítették.
A 19. század közepén Haggenmacher Károly szerezte meg a zugligeti uradalom tulajdonát. Az épületet neves építészekkel építtette át és Svájcból hozott üvegablakokkal, díszkályhákkal díszítette. Az átalakítás során ügyeltek rá, hogy az Isten szem a homlokzaton megmaradjon. Haggenmacher Károly gyönyörű kertté varázsolta a tóra néző épület környékét, felismerve, micsoda természeti kincs ez a tengerszemre hasonlító tavacska. Partjára szelídgesztenyefákat ültettetett, azóta csak itt találhatók ilyenek a budai hegyekben. Ezért és mert a tó különleges elhelyezkedése miatt különleges a mikroklímája is, élvez papíron ma is kiemelt védettséget a budai park természetvédelmi övezetén belül. Sajnos azonban a rendszerváltást követően a park gazdátlanná vált és az erdő lassan visszafoglalja a területet.
A legutolsó itt élő Haggenmacher 1921-ben a saját kezével vetett véget életének, mert idős korára megvakult, és nem bírta elviselni, hogy nem láthatja többé azt a csodaszép vidéket, ahol a villája áll. Gyermektelenül hunyt el. Örököse és unokahúga, Haggenmacher Bertha Luisa (Dreher Jenő sörgyáros felesége) nem sokkal később a fővárosra bízta a nyaralót egy feltétellel: az ingatlanból gyermekszanatóriumot kell kialakítani. A főváros nem tartotta be vállalását, a ház védelme érdekében bérbe adta az épületet. A legutolsó bérlő az 1946-ban elhunyt gróf Andrássy Gyuláné volt. Külön nevezetessége még a villának, hogy Budapest első Kossuth-szobrát állították föl benne 1913-ban, emlékül azon szomorú eseménynek, hogy Kossuth Lajost e házban fogták el 1835-ben egy betiltott újság további szerkesztése miatt. Így az épület Budapest székesfőváros birtokába került.
Az épületet csak 1949-ben vehették birtokba a gyerekek. Ekkor nyílt meg az épületben a Kossuth Lajos Gyermekotthon és Általános Iskola. Pszichoorganikusan sérült gyerekek laktak és tanultak benne, összesen mintegy 40-50 fő. A gyermekotthonban lakó felső tagozatos gyerekek a közeli Zugligeti iskolában végezték tanulmányaikat. 1955-ben emléktábla került az épület falára és kis Kossuth Múzeum is nyílt az épületben, amely szabadon látogatható volt. Telente nem csak a gyermekotthon lakói, hanem a környék lakossága is jégpályaként használta a befagyott tavat.
A rendszerváltás megpecsételte a gyönyörű kert és a műemlék épület sorsát. Az 1990-es évek elején az Istenszeme-forrás és vele együtt a Disznófő-forrás vizét is közvetlenül bekötötték a csatornába, ezzel megszűnt a tó vízellátása, ma ócska autógumik és szeméthalom található a medrében. Az 1990-es évek elején megszűnt a kis múzeum és eltűnt a Kossuth elfogására emlékező emléktábla is. Ezt a táblát egy felbuzdulással a XII. kerületi önkormányzat 1999-ben pótolta, ami ma is látható az épület keleti falán. A gyermekotthont szintén ebben az évben zárták be, majd a főváros megpróbálta eladni, azonban az adásvételi szerződést a svájci székhelyű Karl Haggenmacher-alapok megtámadta, mivel az ajándékozáskor kikötésre került, hogy a villában gyermekintézményt kell elhelyezni.
A fővárosi önkormányzat tulajdonában maradt épület azóta üresen, kihasználatlanul áll. Őrzéséről a 2010-es választásokig gondoskodott a város, azóta viszont őrizetlenül áll. A telket lassan visszahódítja a természet, míg az épület felügyelet híján mára hajléktalanok tanyájává vált.
