Zarándokközpont, Mátraverebély-Szentkút

Zarándokközpont, Mátraverebély-Szentkút

Tervező:
Munkatársak:
Szijjártó Csongor, Meditz Anna, Sziray Zsófi, Radnóczi Kinga, Hajdú Lili, Lévai Tamás, Vörös Balázs, Elekes Gabi, Holló Mátyás | Szerkezet: Dobszay Gergely, Hadnagy Csaba | belsőépítészet: Ignácz Erika | Tájépítészet: Csontos Csenge†, Gyüre Bori | Statika: Puskás Balázs, Késmárky Zoltán | Gépészet: Dobner Péter, Buda Attila | Villamosság: Antal Bence, Bertalan György | Világítás: Radnóczi Ferenc | Közmű: Lambert Mária, Zuppánné M. Andrea
Helye:
3077 Mátraverebély, Szentkút
Építés éve:
2015
Fényképek:
Nagy Tamás, Bujnovszky Tamás

 

A hét projektelemből álló Szentkúti Zarándokközpont tervezésénél az elsőszámú szempont az volt, hogy egy olyan épületegyüttes jöjjön létre, ahol az új épületek nem konkurálnak a meglévő műemlék templommal és rendházzal, azok a tájba simuló, a természettel harmonizáló elemei lesznek az épület komplexumnak. Az első projektelem a barokk templom és rendház rekonstrukciója illetve átépítése volt. A burkolatok cseréjén és a vizesedések megszüntetésén túl műemléki restaurálás készült a mennyezeti freskókon, az oltáron és a szószéken. Az elkopott padokat a régivel azonos kialakítású, de már padfűtéssel ellátott új tölgyfa padokra cseréltük. Az egykori Almásy kripta helyén egy új szentségi kápolna került kialakításra.
A rendházban nagyobb léptékű beavatkozások történtek: teljes födém és tetőszerkezet csere, a szerzetesi szobák komfortosítása, az összes nyílászáró – külső, belső ajtók és ablakok cseréje. A legfontosabb változást egy új belső kert kialakítása jelentette – a régi kolostor kertek mintájára egy fedett-nyitott kerengővel körbevett zöld szigetet kaptak a ház lakói, melynek fókuszában természetesen egy csobogó kút áll. A gyóntatóudvar is új kemény mészkő burkolatot kapott. A második projektelem a szabadtéri miséző hely, a támfalrendszer, a patakmeder és hidak illetve a felvonulási tér teljes megújítását foglalja magába. Az egész külső terület új kis kockakő burkolatot kapott, a régi padokat újakra cseréltük.

Az úgynevezett Lourdes-i barlang belső felületére Marko Rupnik Rómában élő jezsuita szerzetes művész készített mozaikokat – a hely magyar és ferences identitását hangsúlyozó figurákkal. A Szűzanya-szobor részére egy új barlangot építettünk a támfalban, melynek falát a hálatáblákkal burkoltuk be. A támfalak tetején végighúzódó korlátot illetve a patakmedret kísérő korlátokat új, a környezettel harmonizáló Telifa-mellvédre cseréltük. Az összes terep lépcső újra lett építve. A támfalban egy új épületrészt is elrejtettünk, mely egy ferences kegytárgy üzletet, orvosi szobát, a téli vízvételi helyet és mellékhelyiségeket foglalja magába. A külső tereken új térvilágítás készült. A kegyhely fókuszában lévő kút – hét vízvételi hellyel, szintén fel lett újítva. A hármas számú projektelem a harmincas években épült zarándokház teljes felújítását tartalmazza. Új konyha és étterem készült – fedett külső terasszal, az emeleteken egy-és kétágyas, fürdőszobás szobák lettek kialakítva 50 fő számára.Az épületben teljes burkolatcsere történt, mindenhol új, korszerű nyílászárók kerültek beépítésre. Mint az összes projektelemnél, itt is nagy hangsúlyt kapott az akadálymentesség, ebben az épületben új felvonó is beépítésre került. A 4-5-6 projektelem a hegy lábánál végighúzódó majd 300 m hosszú épületszárnyban nyert elhelyezést.
A zöldtetős, fatornácos épületben egy nagy kapacitású mosdócsoport, egy többfunkciós rendezvényterem és három szálló-szárny került elhelyezésre. Az itt lévő, szerényebb komfortfokozatú hálótermekben 110 zarándok kaphat egyszerre szállást. A hetedik projektelem, a fogadóépület több funkciót foglal magába. A buszfordulót körülölelő épületben WC-blokk, kegytárgyüzlet, Ferences galéria és egy információs központ kapott helyet. Az épület érkezési oldalán egy fedett-nyitott árkád fogadja a látogatókat, míg a hegy felé néző homlokzat töredezett-csipkés kialakítása a tájba illeszkedést szolgálja

Forrás: Nagy Tamás építész