Református templom, Mikepércs

Református templom, Mikepércs

Tervező:
Helye:
4271 Mikepércs, Templomzug utca 1.
Építés éve:
1793
Felújítás éve:
1821, 1968, 1980, 2002
Fényképek:
Solymosi Gábor, Farsang Péter, Veres Csongor, Székely Levente

 

A falu története

Alföldünk középső, építészeti műemlékekben koldusszegény tájképét néhány – főként protestáns – templom nemes arányú, árkádos harangtornya, mesteri szerkezetű toronysisakja teszi otthonossá, magyaros jellegűvé. Nagykőrösön, Karcagon találjuk a leghíresebbeket, és néhány Tisza menti, tiszántúli református egyház büszkélkedhet ilyennel. Legszebb közülük a négyezer lakosú Mikepércsen látható öreg torony.
Mikepércs község Debrecen déli határától öt kilométerre fekszik a 47-es főút mentén, a megyeszékhely központjából vonattal is megközelíthető. Örvendetes kivételnek számít hazánkban: száz év alatt kétezer fővel – az utóbbi három évtizedben több mint ezerrel – gyarapodott az ott élők száma! Ősrégi település Mykeperch, e névalakja 1415 óta szerepel írásban, azonban egy 1317-ben kelt bihari oklevélben szerepelő pércsi nemes, Mike személye még korábbi alapításra mutat. 1270-ben V. István király Szemere fia Csépánnak adta az örökös nélkül elhunyt Pércsi Uhud itteni földjeit. A személynév az Anonymus Gestájában említett Ohat vitéz kései leszármazottjáé. A kun eredetű nemzetség a honfoglalástól a XIII. század utolsó harmadáig bírta a környéket, Györffy György Árpád-kori földrajzkönyve szerint az új tulajdonost 1282-ben – IV. (Kun) László uralkodása alatt – megerősítették birtokában. 1317-ben az akkori földesúr, Miklós sürgette az anyja – Csépán leánya – után járó negyed jussát sógorától, Csépán fia Mikétől. A településre a nevét hagyományozó uraság 1320 és 1322 között eleget tett a kérésnek. E forrásunk nemcsak arról árulkodik, hogy az efféle jogi ügyek akkor sem tartottak tovább, mint manapság, hanem hogy a Huba vezértől származó Szemerék ivadéka, Mike az egyházi kegyuraságot is illően megosztotta a sógoraival, Miklóssal és Arnolddal. E kegyes előjog egyaránt vonatkozott az Ohatoktól örökölt szabolcsi családi monostorra és a pércsi plébániára, mindkettő már a XIII. században létezett.
A pércsi hívek 1291 és 1294 között egy ízben 44, másodszorra 25 köböl gabonában rótták le tizedüket a váradi püspöknek. Papjuk egy garas adót fizetett. Az 1332 és 1337 közötti pápai dézsmalistákon évi öt garassal szerepel Pércs falu parókusa. (Nem először töprengek el azon, hogy a hétszáz évvel ezelőtti Magyarország gazdasági viszonyairól mennyivel többet megtudhatunk írott forrásokból, mint a közelmúltbeli privatizációkról.) A XIV. században a Szepesiekkel hadakoztak a Pércsi urak, 1378-ban nagy kárt szenvedett a falu az erőszakos szomszéd támadásától. Az 1400-as években Kis- és Nagypércsen külön írták össze a település jobbágyportáit összesen 280 lélekkel. A település egyik részében az említett Szepesi család, a Bagossyak, Csekeiek, Uporiak, Szaporiak és a ruszkai Dobók voltak birtokosok a késő középkorban, a másik felében még sokáig a Mike-leszármazott Pércsiek maradtak a földesurak.
Mikepércs a török hódoltság idején Erdélyhez tartozott az 1538. évi váradi „békétől” egészen 1691-ig. 1598-ban a település lakatlan volt. A XVII. század elejétől a protestáns erdélyi fejedelmek támogatták a Partiumot (vagyis a "Részeket"): Bocskai István 1605-ben hetvenöt hajdútisztet telepített le családostul a községben a háborúkban megfogyatkozott, elmenekült lakosság pótlására; 1608-ban Báthory Gábor, 1615-ben Bethlen Gábor további érkezőket emelt nemesi rangra, és ruházott fel a hajdúszabadsággal. A harcokban elpusztult régi templom építőanyagát a lakosság felhasználta, a település többségében református vallású lakossága ideiglenes gyülekezeti házban tartotta az istentiszteleteket. Az egykori parókia telkét 1695-ben adták át építkezés céljára a birtokos Pércsi testvérek, de a munkák megkezdése még évekig váratott magára. 1702-ben a bécsi udvar herceg Esterházy Pál nádort helyezte a község birtokába; az ellenreformáció idején megerősödött nagyváradi káptalan "erőszakosan megvetette a lábát Bagamér, Tépe és Mikepércs falvakban, amelyek lakosságát 1735-től egyre jobban elnyomta, földjeikért jelentős árendát szedett" – panaszolja a helybeli protestánsok krónikása.

Forrás: Ludwig Emil - 2001|MNO

 

A templomról

Az új templom 1793-ban épült meg téglából, mészhabarccsal "összerakatva", a tornyával együtt, amelynek "kőrakása tíz öl". Óra is készült hozzá. Harangja másfél mázsát nyomott, a felirata szerint Lang Móric műhelyében öntötték Váradon 1718-ban, a "Mike Pércsi Reformata Szent Ekklésia maga költségén". A kilencszer húsz méteres, téglalap alaprajzú templomot eredetileg sík famennyezet fedte, amelyet az 1821. évi renováláskor vakoltak be meszes habarccsal. A keleti oldalán magasodó harangtorony karcsú, négy fiatornyos, zsindelyborítású sisakját vélhetőleg erdélyi ácsmesterek készítették a kalotaszegi építmények stílusában. Csak ott és a Felső-Tisza-vidéken találhatunk a mikepércsi toronyhoz méltó társakat.
Egyhomlokzatú tornyos református templom. Szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. A templom tornya négy fiatornyos fazsindelyes, melynek megjelenése erdélyi hatású. Ehhez hasonló nagyon kevés van az országban. Az első egyházmegyei adat szerint 1763-ban már kőtemplom állott a mai templom helyén, illetve annak közelében. A református templom épületét 1791-ben kezdtéképíteni, ami két évig tartott. A templomot egyedivé teszi, a sudár, fazsindelyes, négy fiatornyos fatornya. Az Alföldön jellegzetes egyhajós, síkmennyezetű, oldalbejárós toldalékkal kialakított templom előtt kétemeletes, négyszögű torony áll. Szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. A torony háromszintes, három négyzetes toronytestből és négy fiatoronyból áll. A sisakokat és a fiatornyokat egy-egy gömbdísz koronázza. A toronysisak az erdélyi református fatemplomok hatását tükrözi. A Tiszántúlon az egyetlen ilyen templom, Erdélyben találhatók hasonmásai. A XX. században kétszer is felújították. 1968-ban átépítették és újrazsindelyezték. A későbbi műemléki helyreállítás során visszaállították az eredeti tűzőrfigyelő körüljárót.