Belvárosi Plébánia - Dzsámi, Pécs

Belvárosi Plébánia (Dzsámi), Pécs

Tervező:
Gázi Kászim, Körmendy Nándor
Helye:
7621 Pécs, Széchenyi István tér 2.
Építés éve:
1546
Felújítás éve:
1560 körül, 1702, 1766–1770, 1939, 1956, 2014-
Fényképek:
Kiss Iván Gábor, Pluhar Gábor, Pi Tóth István, Kovács Áron, Sathvik Bhat, Leslie Toth, fortepan.hu, Sóki Tamás

 

Ahol ma a Gyertyaszentelő Boldogasszonyról elnevezett plébánia templom emelkedik, a római korban sírok voltak, a középkorban pedig a Szent Bertalanról elnevezett plébánia templom.
A középkori Szent Bertalan templomról az első adatunk 1300. évből való. Eredete azonban visszanyúlik Bertalan pécsi püspök (1218-1245) idejére. Csúcsíves stílusban épült, délnyugati sarkán toronnyal, hozzá csatlakozó Pieta nevű kápolnával. A templomban Szűz Mária oltár állott, melyet Fürdős Mária oltárnak nevetek.

A törökök Pécs elfoglalása után a XVI. század második felében a korábbi templomot lerombolták, és ennek köveiből a ma is álló kupolás (magassága 28m, átmérője 17m), északi oldalán bejáróval, nyugati sarkán minarettel ellátott dzsámit építették, melyet – bizonyára építtetőjéről – Gázi Kászim dzsáminak neveztek.
A törökök kiűzése után a templomot a jezsuiták kapták meg, akik a már előzőleg a Fürdős Oltár emlékére Gyertyaszentelő Boldogasszonyról elnevezett templomot 1766-ban katolikus templommá alakították át. Az északi bejárat és a tőle két oldalt álló előcsarnok helyére barokk szentélyt, az amúgy is megsérült minaret helyére tornyot emeltek, és a déli fal két alsó ablakának kibontásával új kettős bejáratot nyitottak.
Eredeti török építmény maradt (és ma is az) a kupola, az alatta levő nyolcszögű dob, az ezt tartó négyszögű fal, a szamárhátíves ablakok, a szenteltvíztartónak használt két kézmosó, a dob és a falak találkozásánál kialakított sztalaktitok, és a déli fal közepén a Mekka felé irányuló imafülke (Mihrab). Ugyancsak eredeti a falon elmosódottan látható Koránidézet. A barokkosított templom legszebb ékessége a rokokó főoltár (ma a Lyceum templomban van) és a szószék volt.
A templom 1939. évi bővítése alkalmat nyújtott a barokk toldalékok megszüntetésére, és az eredeti török jelleg kiemelésére. A bővítés (Körmendy Nándor terve) tudatosan arra törekedett, hogy a régi és az új rész világosan elkülönüljön egymástól, és az új rész ne tompítsa az eredeti török alkotást, inkább azt szembeötlővé tegye.
Az új részt Gebauer Ernő falfestményei díszítik. A főoltártól keletre: az 1945. évi nagy könyörgő körmenet emléke, amikor Pécs város lakói Jézus Szíve oltalmát kérték a háborús veszedelmek ellen. (Alatta márványtáblán az akkor polgármester imája). A főoltártól nyugatra: Szűz Mária oltalmába veszi a pécsi egyházmegyét. A kóruskarzat mögött nyugatra: Szent István király fölajánlja országát a Boldogságos Szűzanyának. A kóruskarzaton keletre: Hunyadi János nándorfehérvári győzelme a törökök fölött. Ennek emlékére szól a déli harangszó. Az orgonát a pécsi Angster cég készítette 1942-ben. A templom új részének észak-keleti oldalánál álló fém harangláb (tervezője Bachman Zoltán) alaphelyzetben öt méter magas – harangozáskor viszont (naponta 7, 12 és 19 órakor) tizenhárom méter magasba emelkedik. Előtte Szent Bertalan szobra áll, Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotása.
A 2014-es felújítás során elkészült a korábban komoly károkat elszenvedett épület szigetelése, megszüntették az altemplom beázását, új nyílászárókat, megújult külsőt és díszvilágítást kapott, lehetővé vált akadálymentes megközelítése. Áthelyezték a főbejáratot is, az altemplomi szinten megnyitott bejáraton keresztül elvezetik a betérőket a fogadótérhez, így új turisztikai útvonalon tárulnak fel az épület több évszázados emlék eddig rejtett terei. Jövő év tavaszáig interaktív kiállításokat is berendeznek az épületben.