Árpádházi Szent Erzsébet templom
A templom Budapest déli határainál lévő település középpontjában áll. A mű Csete György első szakrális építménye, amelyet a későbbi munkáiban is megjelenő kozmikus világmodell alapján tervezett. Az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban felállított pavilonok, köztük az Erdők temploma (1991-98), a kőszegi református templom (1996), a Debrecen tégláskerti református templom (2006) és több kisebb emlékkápolna ősképeként ez az alkotás nevezhető meg.
Rácz Zoltán szemléletes tanulmánya (Rácz Zoltán: Erővonalak Csete György Építészetében. Építészfórum, 2008. június 26.) kifejti az épület összetett szimbólumrendszerének alapjait. A magasba törő erdélyi fatornyok idézete, a "földig érő tetők" és a jurtaként összefeszülő, hajlított fabordák kosárszövete adják a szerkezet és az önmegnyilvánító forma szintézisét. A későbbi modelleken oktogonná egyszerűsödő tércentrum itt még 16 sarokkal közrefogott gömbhéj, amely a magyar Szentkorona boltozatának formáját veszi fel, nyitott opeionja fölött kis szögben elfordított latinkereszttel. E héjszerkezet összemetsződési pontjai ugyanakkor a Makovecz Imre által is gyakran idézett kettős gömbhéj-spirál felfelé tartó, majd alászálló menetét rajzolják ki.
A tervező első skicceiből is világosan kitűnő kettős – alsó és felső – térszerkezetet összefűző tengely középpontjába állított, "füstlyuk" alatti "oltárdob" az átváltoztatás misztériumának félreérthetetlen kifejezőjévé válik. A levélmotívumos, faragott oltár mögött, az északnyugati axison elhelyezett papi trón áll. Bal szélén szószék, jobb szélén keresztelő edény. Az edény a templom kupolájának gömbbé kiegészített modellje. A kupola bordahálójának szerkesztése valójában megegyezik a római apszisok negyedgömb-kupoláin visszatérő boltozatosztás mintájával is, amely egyszerű körívek egymást metsző hálózatából adódik.
Az építmény kettős – közösségi és liturgiai – rendeltetésének megfelelően az alsó ház és a felső ‘tetőtemplom’ a térszínről, illetve egy dombszerű emelvényről közelíthető meg. Ez utóbbira lépcső vezet, majd egy fahíd köti át a templom szakrális terébe. A hídverés papi, szimbolikus tettének formai leképezése ez. A latin "pontifex maximus" – a római pápa máig viselt – címének jelentése: "a legnagyobb hídverő". A betonból és fából épült istenháza mindezen történeti és szellemi vonatkozás összeforrása. A tradíció és a metafizikai szellemtudomány kifejezése az organikus építészet nyelvén, amelyről elmondható, hogy nem csupán "a szél fújta ide".
