Vasalóház, Szeged
A szegedi Vasalóház (Takarékház) 1912-13-ban épült Baumhorn Lipót tervei alapján szecessziós stílusban. Nevét különleges alakjáról kapta.
A szemközti telken székelő pénzintézet, a Szeged–Csongrádi Takarékpénztár R.T. bérházának, az új csongrádi palotának "fölemelésével összefüggő városfejlesztési közérdek figyelembevételével, minden jövőre vonatkozó következtetés kizárásával" kapta meg az építési engedélyt az előzetes megtagadás után, ugyanis 29 nm hiányzott az 1/6 rész beépítetlen területből. Méltányolták végül azt az érvelést, miszerint a telek szabálytalan alakjánál fogva a lakások berendezése más célszerű beosztással alig képezhető ki; másrészt az udvar felől másodrendű helyiségeket terveztek, melyek megvilágítása és szellőzése kielégítő. Az épület tér felőli hegyes sarkán az 1834-ben alapított Leinzinger-gyógyszertár foglalt helyet, mely Széchenyi néven ma is fennáll. A statikai számításokat a bérházhoz Ligeti Béla végezte.
Messziről szemlélve vaskos formáit, historikus épületnek vélnénk. Hivalkodón mutatós, remekmívű sarki kupoladíszével, sűrűn tagolt mozgalmas homlokzatalakításával, s a földszinti pillérek fejezeteiben a különlegességnek számító vörösréz domborításaival a szecessziós stílus egyik kései, az eklektikába visszasimuló megnyilvánulása. Tervezője rá jellemző módon a korszak többféle stílusának enged teret az épület részleteiben. Különleges vasmunkák a bejárati kovácsoltvas kapuk, az erkélyek és a változatos mintázatokkal készült korlátok. Az igényesen formált homlokzat éke a főbejáratot jelző vörösréz lámpás.
1935-ben az egyik első emeleti üzletet lakássá alakították Pozsonyi István tervei alapján modernizálási adókedvezményre való igénnyel. 1941-ben szükségóvóhelyet építettek.
Két utcára néző, háromemeletes, kéttraktusos épület, amely nevét éles hegyesszögben záródó alakjáról kapta. Pincéjébe raktárakat, fáskamrákat helyeztek. Az 5 m belmagasságú földszinten tíz üzletet alakítottak ki raktárakkal és házmesteri lakással. Oszlopos főlépcsős bejáratát a Takaréktár utca felől képezték ki, de rendelkezik bejárattal és lépcsőházzal a Horváth Mihály utcára nézően is.
A sarkon működő gyógyszertár korhű berendezése is illeszkedik az épület képéhez. További szecessziós gyöngyszemek a homlokzat épületszobrászati díszei: a komikus fejek, az indás díszekkel borított, gazdag mintázatú, faragott oszlopfők, az építészeti tagozatokban legváratlanabb helyeken fölbukkanó stilizált díszítmények. Ez az épület elegáns megjelenésével, míves részleteivel megmutatja, hogy milyen fölkészült kézműves tudás állt a századfordulón Szegedre érkezett új stílus szolgálatában.
Az eredeti földszinti portálokat a későbbiekben sajnos a ház stílusához nem illő fém nyílászárókra cserélték.
