Lovag-ház, Budapest

Lovag-ház, Budapest

Tervező:
Munkatársak:
Tornyos Árpád építész-munkatárs
Kerámia: Kun Éva, Szegedi Antal, Vavrik Ferenc, Fábián Rigó Tamás, Pintér Balázs kerámikus
Villamosság: Kovács Zsuzsanna
Kertészet: Vincze Attila kertészmérnök és tájtervező
Közlekedés: Borsós Ferenc
Statika: Donáczi Péter
Felvonók: Makovsky Máriusz
Gépészet: Dobay István
Tervezőiroda:
Helye:
1065 Budapest, Lovag utca 8.
Építés éve:
2005
Fényképész:
Somlyódy Nóra

Gondolatok a Budapest VI.kerületében megépült Lovag-ház épületéhez

A tervezésnél három fontos szempontot igyekeztem betartani:

  1. A lakóépület funkcionális sajátosságait messzemenően figyelembe véve, a leendő lakók igényeit még a 72 lakás nagyságrendje mellett is kielégíteni és szem előtt tartani. Minden lakást egyenként, külön-külön is megterveztünk, bebútoroztunk, hogy a lakások a ház nagyobb összefüggései nélkül is működjenek. A közösségi tereknél is a fent említett szempontok voltak a mértékadóak (tágas lépcsőházak, közlekedők, elegáns, funkcionális bejáratok, falvédő falburkolatok, széles, kiülésre is alkalmas gangok stb.) A szűk, belvárosi környezet adta sajátosságokon belül, fényes, világos lakások kialakítása építészeti eszközökkel (a szűk utcákban az ablakok helyett nagyméretű üvegfalak alkalmazása, a belső udvar kinyitásával és az épület felső szintjein a beépítés visszalépcsőzésével az udvar tágasság érzésének növelése, stb.)
  2. A városi környezet, a kerület és az utca adta építészeti hagyományok messze menő tisztelete és figyelembe vétele. Az emberek városi értelemben vett esztétikai szépérzékének szem előtt tartása. Azon való gondolkodás, hogy miért van az, hogy az emberek túlnyomó többsége a történelmi városrészekhez vonzódik turistaként, hétköznapi emberként ott érzi jól magát, ott szeret sétálni és nem a lakótelepeken. Ez a fajta gondolkodás befolyásolta az épület kialakítását, esztétikai megjelenését. A lágyabb épületeket, hullám vonalakat is tartalmazó Weiner L utcában más az épület megjelenése, mint a „keményebb” vonalakat is felmutató Lovag utcában, mind ezt úgy, hogy közben az egy épület hangulata ne vesszen el. A belső udvarnál a hagyományos „gangos” belvárosi háztípus kialakítást szem előtt tartva olyan teret létre hozni, hogy ami abból használható az meghatározó legyen, de negatívumai (szűkösség, sötét, levegőtlen stb.) ne hangsúlyozódjanak, és az egészséges, velünk született emberi léleknek szóljanak.
  3. A harmadik szempont, hogy mindezeket úgy tegyük, hogy az építészet művészi értékét hangsúlyozzuk a szakmaiság legmagasabb eszközeivel. Hogy a megtanultak ne egy száraz szakmai értelemben vett épületet eredményezzenek, hanem az építőművészet eredendő célját betölthessék, miszerint egy épület több legyen annál, mint pusztán funkcionálisan működő falak és födémek tömege, sokkal inkább az adott korra, táji környezetre és funkcionális igényekre adott megfelelő építészeti egységes megoldás, mely gondolat az épület legapróbb részleteiben is meg tud jelenni. Jelen épületnél a fentebb említett szempontok (egy épület két utca, két külön karakter) egy szerves világképnek is megfelelő gondolat köré szerveződtek, miszerint az épület „két” része női és férfi oldalra tagozódik, amely az égtájaknak megfelelően a belső, udvari homlokzatnál átvált férfiból nővé és fordítva. Az utcai oldalon az ÉNY-i, Weiner L utcai lágyabb, íves homlokzat a női oldal, a DK-i, Lovag utcai keményebb, szögletes homlokzat a férfi oldal. A belső udvaron az íves, lágy formákat hangsúlyozó rész az égtájaknak is megfelelően a Lovag utcai oldalra került, az utcai szögletes forma ellentéteként és a másik utcánál hasonlóan fordítva, melyek a harmadik, belső udvari kerek, „toronyszerű” lépcsőháznál olvadnak eggyé. Ez a gondolat az építészet nyelvén végig vonul az épület egészén: a korlátok, a nyílászárók, a díszítések, a padlóburkolatok kiválasztásán és kialakításán keresztül egészen a közösségi lámpatestek kiválasztásáig, annak érdekében, hogy az adott esetben alkalmazott szín, anyag és megjelenés ne pusztán forma és „design” legyen csak, hanem a korábban említett gondolat formai megjelenítése.

Úgy gondolom, hogyha a fentebb említett három szempont egy épületen belül össze tud állni egy egységes egésszé, akkor lelhetünk rá építészként arra az ősképi formára, amely képes feloldani azt a régi ellentétet, miszerint a szakmai és a közízlés elválik egymástól. Az építészet területén azokat a magyar építőművészeti hagyományokat tartjuk fontosnak, melyek az építészet nyelvén kapcsolódnak a mindennapi élethez, művészi értéket nem a „művészkedésben”, hanem a hétköznapok mélyebb megértésében, az élet valódi szépségének feltárásában és annak megmutatásában látjuk és formai nyelven fontosnak tartjuk a szépség valódi lényegének megmutatását, az organikus vagy más szóval szerves építészet magyarországi elterjedését.
Én ennél az épületnél megpróbáltam.