Bethlen-udvar, Budapest

Társasház, Neuschloss-Knüsli Kornél, Gyenes Lajos

Bethlen-udvar, Budapest

Tervező:
Neuschloss-Knüsli Kornél, Gyenes Lajos
Helye:
1013 Budapest, Attila út 2.
Építés éve:
1924
Fényképek:
fortepan.hu/SALY NOÉMI/BUZINKAY GÉZA/JANKOVSZKY GYÖRGY/OROSZ HELÉNA/KARABÉLYOS PÉTER/CARL LUTZ/INKEY TIBOR, FSZEK

A nevezetes budai lakóház már építésekor élénk közvihart kavart. Akkor még megvolt a várostervezők által halálra ítélt, festőien romantikus Tabán, amelynek szomszédjába tényleg nem illett a hatalmas tömegű, elegáns bérpalota, másrészt a Bethlen-kormány pénzpolitikáját árgus szemmel figyelő és folyvást kritizáló baloldali ellenzék ebben a beruházásban is "panamát" akart látni. Jellemző, hogy az 1993-as kiadású Budapest Lexikon – az 1973. évi kiadásét változatlanul hagyó – rövid szócikke is a "panamát" említi, és ezt írja jelen időben: "a rossz minőségben készült, igénytelen lakástömeget magába foglaló épület sem az egykori tabáni épületekhez, sem a mai városképhez nem illeszkedik."
A hatemeletes bérház az első világháború utáni munkanélküliséget és a súlyos lakáshiányt enyhíteni szándékozó állami lakásépítési program keretében 1925-ben épült a Bethlen-kormány rendeletére. Neuschloss Kornél és Gyenes Lajos tervezők visszafogott neobarokk stílust választottak a magas manzárdtetős épületnek. A két bejáratú, két lépcsőházas és liftes házban 148 lakást alakítottak ki, minden lakásnak kilátása nyílik valamelyik égtáj felé. Az asztalos- és üvegesmunkák, a lépcsőházi vaskorlátok, a külső kőfaragványok cseppet sem pazarló módon elegánsak, az udvari és folyosóburkolatok tetszetősen egyszerűk, ezért a "rossz minőségért" biztosan sokan elcserélnék a szocialista építőipar csodálatos vívmányait.
A Bethlen-háznak több emelet mélységű pincerendszere van, amely egyaránt összeköttetésben állt a közeli budai Vár labirintusával és a mellette elfolyó Ördögárok falazott csatornájával. 1945. február 11–12-én, amikor a körülzárt Buda maradék védői, német és magyar katonák, elszánt civilek kitörtek az ostromgyűrűből, sokan próbálkoztak ezen az egérúton keresztül kimenekülni a pokolból. Állítólag sikerült a tágas alagúton elvergődniük a Hűvösvölgyi úti Bólyai laktanyáig, s onnan tovább menekülve elérni a Budai-hegységen túli magyar–német vonalat. Ez éppen ötvenhét esztendeje történt.
Február 13. után az élet lassan normalizálódott. Az irdatlan tömegű rom eltakarítására utalnak a kép előterében látható halmok. (A villamospálya, amelyen most a 18-as közlekedik, akkor nem a Tabán felőli oldalon volt, hanem a ház mögött, az Attila körúton.) A Bethlen-udvart a negyvenes évek végére renoválták, de például az épület sarkán lévő koronás címer máig sem került vissza rá. Hűlt helye alatt, a házban élt pap-tanár és kereszténydemokrata politikus, Mihelics Vid (1899–1968) emléktáblája olvasható. 1956-ban az épületet megint alaposan helybenhagyták az "újra felszabadítók". A jókora háztömb járdaszintjén, amelyet öt perc alatt lehet kényelmesen körüljárni, most egy biliárdklub, márkás gépeket árusító üzlet és egy tájfutó sportszakosztály irodája található. Ezek aligha zavarják a lakók nyugalmát, nem úgy, mint a főútvonal zaja, füstje és pora. No meg a falakat mindenütt elborító, förtelmes graffitik.

Korabeli újságcikkből
A legjelentősebb állami építkezés az Attila-köruti hatalmas bérpalota a legrövidebb időn belül válik beköltözhetővé, valamennyi újabban épitett állami bérház közül. Az Attila-köruti bérpalotát, mint emlékezetes, körülbelül még az elmúlt év közepén kezdték épiteni. Az alapozási munkálatokhoz 1924 augusztus közepén fogtak hozzá s ezek a munkálatok még a téli hónapok beállta előtt be is fejeződtek. Az alapozási munkálatok beefejeztével azután hozzákezdtek a bérház fölépítéséhez, amellyel néhánv héttel ezelőtt teljesen elkészültek. A belső házberendezési munkálatok is befejeződtek már ugy, hogy az Attila-köruti bérpalotát augusztus elsején már átadhatják lakóiknak, összesen száz lakás lesz az Attila-köruti hatalmas állami bérpalotában, amelv négy utcára nyilik. A belső fronton lévő főbejárata fölött már kivésték ezt a fölirást: GRÓF BETHLEN ISTVÁN-UDVAR.
A hatemeletes bérház mindegyük emeletén van egy-ecy saroklakás, amely négy gyönyörü szobából, előszobából, hallból és mellékhelyiségekből áll. A többi lakás két-háromszobás. Az összes lakások mind a legmodernebben vannak berendezve. A Attila-köruti bérpalota lakásai iránt már a mult évben óriási volt az érdeklődés, amely azóta csak egyre fokozódott. A népjóléti minisztériumban két helyütt is jegyezték a beérkező igényléseket. Információnk szerint közei 2000 igénylő jelentkezett az Attila-köruti 100 lakásra.
A népjóléti minisztériumban már kijelölték a száz lakás boldog tulajdonosait, akik augusztus elsején beköltözhetnek. Döntés történt már a bérpalota lakásainak béreire vonatkozóan. Mivel az államnak igen jelentős kiadásai voltak, az Attila-köruti bérházban ezúttal a házbérek ugyan olyan nívón fognak mozogni, mint a hasonló két-, három- és négyszobás többi lakások augusztusi házbérei. Mint informáltak bennünket a lakások bére a jobb belvárosi lakások béreivel lesz azonos.
A lakásokon kívül hatalmas tágas, szépen felszerelt üzlethelgiségek is vannak az állami bérházban. Az üzlethelgiségek közül is többet kiadtak már. A lakásépítő akció legújabb eredményeihez tartoznak a Munkácsy-utcai és a Hunyadi-utcai lakások is. Ezek az őszi hónapokban válnak beköltözhetőkké.

Forrás:8 Órai Ujság, 1925. június (11. évfolyam, 123-143. szám) 1925-06-07/126. szám

 

 

KORRPCIÓ VAGY HOZZÁ NEM ÉRTÉS? Holnap dönt a bíróság a bizonyítás kiegészítése felett (Saját tudósítónktól.)
Azoknak a támadásoknak során, amelyeket a Magyarság c. ujság Petrichevich-Horváth Emil báró népjóléti államtitkár ellen intézett, a Bethlen-udvar felépítésével kapcsolatban Tury Lajos hírlapíró is cikket írt a Magyarság ez évi július 31-iki számában "A Bethlen-udvar 17 milliárd helyett 42 milliárd koronába került" címen. Cikkében durva támadást intéz Petrichevich-Horváth Emil báró ellen és részletesen foglalkozva a Bethlen-udvar építési költségeivel, többek között azt írta az államtitkárról, hogyha nem ö lenne az építési akció vezetője, akkor ebből a pénzből, amelyből eddig kétezer lakást építettek, ötezer lakást lehetett volna építeni. Megemlíti a cikkben azt is, hogy Szörényi-Reischl Ferenc idejében egészen máskép folytak az ügyek, mert dacára annak, hogy Szörényi-Reischl kezén milliárdok fordultak meg, ő mégsem vett egy tucat bérházat.
Sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége címén indúlt meg Tury Lajos ellen a cikk miatt az eljárás és a büntetőtörvényszék öreg-tanácsa mára tűzte ki ez ügyben az első tárgyalást, amelyen Petrichevich-Horváth Emil báró népjóléti államtitkár is megjelent. A közvádat Baróthy Pál dr. kir. főügyész képviselte.
A vádirat ismertetése után az elnök mindenekelőtt azt a kérdést intézi a vádlotthoz, mit akart megírni tulajdonképpen Petrichevich-Horváth államtitkárról?
- Azt akartam megírni - válaszolja a vádlott, - hogy a Bethlen-udvar sokkal többe került az államnak, mint amennyibe szabad lett volna kerülnie.
Elnök: De milyennek akarta ön feltüntetni az építkezés kapcsán az államtitkár úr tevékenységét?
- Én - válaszolja a vádlott -- alig érintettem cikkemben az államtitkár úr személyét , nem is ö ellene irányult cikkem, hanem csak az állami építkezések rendszere ellen.
Elnök: De hiszen ön maga írja itt cikkében, hogy 17 -18 milliárdba kerülhetett volna csak az építkezés, mégis 42 milliárdba kerül. Itt valami hiba van a kréta körül. Ön írta meg, hogy Petrichevich-Horváth államtitkár vezetése mellett sokkal többe került, mint amennyibe kerülnie szabad lett volna és hogy egészen másképpen festene ez az építkezés, ha lelkiismeretes vezetés mellett más vezetők alatt történt volna.
- Ismétlem - válaszolja a vádlott -, én azt tartom, hogy Petrichevich-Horváth államtitkár felelős azért, hogy 25 milliárddal többe került a Bethlen-udvar építkezése az államnak.
- De mire célzott ön - folytatja a kérdéseket az elnök - azzal a kijelentésével, hogy Szőnyi-Reischl Ferenc nem vett 12 bérházat? Hátha Reischl nem vett, akkor ki vette ön szerint?
Tury vádlott: Bővebb mondanivalóm e részletnél nincs...
- S zóval megtagadja a vallomást? - kérdi az elnök.
- Nem tagadom meg - feleli a vádlott -, de nem óhajtok erre válaszolni. Én csak azt mondhatom, hogy az államtitkár úr nevét ezzel a részlettel, kapcsolatban meg sem említettem, nem tudom tehát, hogy mi okból állítja a vádhatóság, hogy én az államtitkár urat értettem az alatt, mint aki egy tucat házat vásárolt?
- Mit értett az alatt - folytatja a kérdéseket az elnök - hogy ha az államtitkár úr nem lenne az építkezések élén, akkor kétezer lakás árából ötezer lakást lehetett volna építeni? Mi az értelme ön szerint ennek?
- Az - válaszolja most Tury - valahogy én nem tartottam tisztakezű embernek az államtitkár urat. De ki kell jelentenem mégis, ezen a helyen, hogy én nem a Bethlen udvar építkezésésével kapcsolatban állítottam ezt róla.
Elnök: De hiszen az ön által írottakból éppen ezt lehet kivenni!
- Én - válaszolja a vádlott - azt értettem itt, hogy ha az illető, aki a vezetéssel meg van bízva, szakértelemmel rendelkezett volna és gondosan járt volna el, akkor a költségek feléből felépíthették volna a Bethlen udvart.
Elnök: Mondja meg hát végre, kire értetette ezeket, ha nem az államtitkár úrra?
Tury vádlott: Az államtitkár ur több ízben kijelentette már, hogy ő nem vett részt az építkezési ügyek intézésében, ő nem volt azoknak vezetője, neki, mint államtitkárnak csak revíziós hatásköre volt. Ismétlem, tehát nem értem, miért vonatkoztatja a vádhatóság még is ő reá az én általa mondottakat? Nem is állíthattam az államtitkár úrról ezeket, hiszen köztudomású, hogy neki nincs egy tucat háza. Állítom azonban azt, hogy megfelelő vezetés, gondosság és lelkiismeretesség mellett nem került volna 17 milliárdnál többe a Bethlen udvar. Ez utóbbit bizonyítani is kívánom, nem kívánom bizonyítani azonban azt, hogy a 25 milliárdot az államtitkár úr vágta volna zsebre, mert hiszen ezt nem is állítottam.
Elnök: Lássa, pedig a cikknek olyan a beállítása. Szóval, ön azt mondotta most, hogy Petrichevich-Horváth Emil báró államtitkár működése folytán, meg nem felelő vezetése és gondatlansága miatt szenvedett az állam 25 milliárd korona kárt.
Igen - ezt állítom, mondja a vádlott - és ezt kívánom bizonyítani. hogy Petrichevich-Horváth államtitkárnak nem volt meg a szakértelme és gondtalanul járt el. Fenntartom ezzel szemben a vádiratban foglaltakat, hogy az inkriminált cikk tartalma igenis minden magyarul olvasó ember előtt nem más, minthogy a Bethlen-udvar építkezése 17 milliárd helyett 42 milliárdba került, 25 milliárd tehát elszámolatlanul a levegőben lóg.

Forrás:8 Órai Ujság, 1925. október (11. évfolyam, 220-246. szám) 1925-10-29 / 244. szám

 

Olvasói levél:
Tisztel Szerkesztők!
Megtisztelő számunkra, hogy figyelmet fordítottak házunkra, ahol születésem óta (1942) lakom. (A családom 1929 óta lakik itt.)
A közlésükben idézett újságok és egyéb információk azonban módosításra szorulnak. Ennek az az alapja, hogy a közölteknek ellentmondó információkkal, közvetlen tapasztalatokkal rendelkezünk. Édesapám Jankó Gyula, fiatal mérnökként részt vett a házunk tervezésében, kivitelezésében és később a manzárd beépítések, átalakítások tervezésével is megbízták. Így hiteles információkkal rendelkezünk. (Apám hagyatékából megmaradtak eredeti rajzok és az 1945 évi kárfelvételi jegyzőkönyv, fényképek.)
Bethlen udvar 0001
A korabeli újságcikkek, híresztelések a "panama építkezésről" igazak, de ellenkezőleg! Valóban panama építkezés volt, de az anyagot nem kilopták, hanem minden lehetséges módon a legtöbb, legdrágább anyagot építették be, mert így sokkal több volt a nyereségük.
Édesapámtól tudom, amit Bodor Antal statikus mérnök szomszédunk is megerősített, hogy pl. az épület szerkezetileg 3x túlméretezett. A főfalak kéménytéglából, cementes habarccsal épültek fel. Ha vésni kell a főfalakat ez közvetlenül is tapasztalható. A második szinten lévő lakásunkban a falak 85 cm vastagak. A födémek teherbíró képességét Bodor Antal azzal illusztrálta számunkra, hogy a lakásunkat egymáshoz tolt páncélszekrényekkel is megtölthetnénk- azt is elbírná.
Bethlen udvar
A házunkban lakó építészmérnökök véleménye egybehangzóan az volt, hogy az életünket ennek a szerkezeti túlméretezésnek köszönhetjük, mert a bombázásnak és a tüzérségi belövéseknek jobban ellenállt, kevésbé sérült és a leomlásokat is jobban bírta.
A házunk súlyosan sérült a háború alatt. A közepét és az egyik oldalát lebombázták, de a szuterénban, a pincében és az alsó szinten lévők közül senki sem halt meg. E biztonságos pincében, valamint a ház Attila úti védett oldalán becslések szerint 3000 ember volt: a lakók, a környékbeli házakból idemenekültek és a katonák. A levelemhez két külön e-mail- ben mellékelem az 1945 évi kárfelvételi jegyzőkönyv első oldalát és egy fényképet.

Forrás:Budapest 2020.12.28., Köszönettel: Jankó András

 

Építészetileg
Szabadon álló hatemeletes magastetős bérház, kilencvenhárom 2-3-4 szobás lakással, a tetőtérben műtermes lakásokkal, a földszinten húsz üzlethelyiséggel. 2+11+2 tengelyes hosszanti homlokzatain a középrizalitot manzárdtető fedi, a középtengelyben elhelyezett házbejáratot a negyedik emelet záradékáig érő pilaszteres-architrávos keretezés emeli ki. A húszas évek első felének állami lakásépítésére jellemző módon, a homlokzat gipsz architektúrájával igyekeztek ellensúlyozni a háború utáni szűkösségből adódó fogyatékosságokat (kisebb belmagasság, szerényebb fölszereltség stb)

Forrás: MTA SZTAKI: Nagykovácsi története

 

 

Egy kis adalék
Mi az ötvenes évek elején kaptunk egy ötödik emeleti 2+fél szobás saroklakást, akkor már ezekből a saroklakásokból kisebb lakásokat alakítottak ki, de csak a ház egyik oldalán voltak ilyenek! Imádtam ott lakni, de érdekes módon nem emlékszem csak az Attila úti kis üzletekre, a másik oldalon a teniszpálya irodája volt és talán még egy-két iroda, de ezek eltűntek az évek során. Az Attila úti oldalon volt egy maszek zöldséges bácsi, aki mindig hagyta, hogy "ellopjuk" valami gyümölcsöt a kitett ládákból. A sarkon volt egy hentesüzlet és mellette még egy kis műhely, de egyetlen nagyméretű üzlet sem volt! A pince 1956-ban a lakóknak adott menedéket - egyébként szenespinceként használtuk - és rablós csendőrt játszottunk a sötétben!
28 évig laktam ott a szüleimmel és a bátyámmal. A mai napig csak szeretettel és csodálatos emlékekkel gondolok rá! Szerintem a város talán legjobb helyén áll, mindenhez közel és amikortól az Erzsébet híd megépült, onnantól a közlekedése is kiváló lett!
Érdekességként 1956-ban mi csak akkor mentünk le a pincébe, amikor talán 7 orosz tank a Dózsa szoborral szemben felállt és az csövüket a házra irányították, mert a tetőn volt egy rejtőzködő géppuskafészek. Az egyik barátom lakásába be is lőttek egy puskával, a golyó a szobaajtó zárját találta el, évekig ki sem vették!

Forrás: Csapó Péter

Nyomtatás