Egy nyitott ház - Informatikai Kar, Debrecen

: Oktatás, Kovács Péter, Lengyel István

Egy nyitott ház - Informatikai Kar, Debrecen

Tervező:
Kovács Péter, Lengyel István
Helye:
4032 Debrecen, Debreceni Egyetem
Munkatársak:
Barabás Lajos, Bartha Tibor, Ferenczi Ottó, Kazamér György, Kecskés István, Molnár Éva, Tóth Attila
Tartószerkezetek: Janik Ottó
Épületgépészet: Hámori Sándor
Épületvillamosság: Pipó Károly, Csécsi Imre
Gyengeáram: Szemán Gábor
Környezetrendezés: Sándor Tamás
Útépítés: Mocsári Attila
Tűzvédelem: Herperger Sándor
Informatika: Kecskeméti Csaba
Akusztika: Józsa Gusztáv
Szigetelés: Higi Balázs
Tervezőiroda:
Archiko Kft., Lengyel Építészműterem Kft.
Építés éve:
2011
Fényképek:
Bujnovszky Tamás

 

A Kassai úti Campus területe eredetileg császári és királyi huszárlaktanya volt istállókkal, legénységi épületekkel. 1945-től a szovjet hadsereg használta, a rendszerváltáskor került vissza állami kezelésbe. A felszabaduló üres terület a növekvő egyetem campusaként fokozatosan benépesül új épületekkel.
A területre 1996-ban kiírt első tervpályázat célja egy 2x600 férőhelyes kollégium létesítése volt. A pályázaton megosztott első díjat nyert Bán Ferenc évekkel később készítette el a kollégium terveit, mely végül 942 férőhellyel, PPP-beruházás keretében épült föl és 2005-ben adták át. A peremein négyzet, belül kör alaprajzi szerkesztésű, nagyvonalú koncepció még a költségcsökkentésekből adódó minőségi hiányoknak sem vált áldozatává.
A következő, szintén erre a területre 2000-ben kiírt tervpályázat első díjas tervéből született a Kálmán Ernő és Major György építészek nevéhez fűződő, 2003-ban felépült Társadalomtudományi és Egészségtudományi Oktatási Központ és Könyvtár.
A sorrendben harmadik, 2006-ban kiírt tervpályázat témája két egymástól funkcionálisan elkülönülő, de szándékoltan egy építészeti együttest alkotó épület, az Informatikai Kar és az ÁNTSZ-Népegészségügyi Kar volt.
A pályázaton első díjat nyert terv alapján 2007-ben, két fázisban készültek el az épületek engedélyezési tervei. A telepítési koncepció két, tömbösített megjelenésű, karakteresen zárt egységeket alkotó „kubus" elhelyezése volt, amelyek az épületeken áthaladó belső és a parkokat is integráló külső útra fűződnek fel. Sajnos csak az Informatikai Kar épülete realizálódott, a másik program teljesen elhalt. A pályázatban lefektetett koncepciónak majdnem a megépült tömeg is áldozatul esett, mivel az eredetileg 6.000 m2-es épületet majdnem kétharmadára kellett csökkenteni, sőt az így áttervezett ház is további forráselvonásokat élt át. Az, hogy a kompromisszumok sora külső szemmel alig látható, sok nehézséget okozott a tervezés során.
Az Informatikai Kar tömbszerű formát idéző tömege a funkcionális sávok és a köztes területek kimetsződéseiből épül fel úgy, hogy a zárt egységre szerkesztettség továbbra is fő szempontot képez. A térszerkezet magját a belső gyalogos tengelyre települő aula alkotja. Keletről tanszéki szárnyak, nyugatról oktatótermek csatlakoznak az aulatérhez, amelyek a végeken virtuális vagy funkcionális gerenda- és híd-elemekkel kapcsolódnak össze. A kimetszések logikájára épülve, a köztes térbe kerültek be az előadók. A nagy előadó tere a föld alá csúszik, ezáltal a keleti belső udvar levegősebb, míg a nyugati oldalon az egymás fölött elhelyezett előadók szándékoltan befeszülnek a térbe.
A tervezői és ezzel szerencsésen egybeesve a megrendelői szándék is egy nyitott épület létrehozása volt. Ez nincs ellentmondásban a zárt tömegszerkesztéssel, sőt a negatív és pozitív tömegek hangsúlyosabb szétválasztása felerősíti ezt a hatást. Az át- és kiláthatóság egyben a fény jelenlétét is magában hordozza. A fény átjárja az épületet, a fehér, vagy világos felületek a reflektív fényhatások tartozékai. Ez a szándék érvényesül az előadótermekben és a belső köztes, vagy közlekedő terekben is. A kiselőadók térbeli eltolása nem csupán formai játék - a fény felülről, a belső tér felől is bevilágítja a termeket. A tájolás, sötétítés és árnyékolás elemzése lehetővé tette, hogy az általában sötétebb tereket szerető funkciók és a fény jelenléte által teremtett nyitottság ne zárják ki egymást.

Kovács Péter DLA, Lengyel István

Nyomtatás