Pécsi Nemzeti Színház, Pécs
Pécsett az 1800-as évek közepén csaknem minden nemzetiség megtalálható volt. Magyarok, németek, bosnyákok, szerbek, horvátok, osztrákok, csehek, morvák, olaszok éltek itt együtt békében, egyetértésben. Az évszázados együttlét alatt keveréknyelvet alakítottak ki, s ebbe a Bábelbe csöppentek a színészek, akik az irodalmi nyelvet hozták magukkal, a tiszta németet és a magyart.
Ekkortól vált rendszeressé a színielőadások tartása itt a Mecsekalján. A pécsi színjátszás a magyar színházi kultúra egyik jelentős vidéki centrumává vált. A város nagyobb tánctermeiben, előkelő polgárházaiban, fogadókban, kávéházakban nyújtottak fellépési lehetőséget a komédiásoknak. Ismert játszóhely volt pl. az "Elefántos Ház", de a tettyei kisszínpadon is megfordultak a nagy népszerűségnek örvendő, vándor színtársulatok.
A város lakossága nagyon szeretett volna egy kőszínházat, állandó társulattal, vágytak egy rendszeres művészi élményt nyújtó teátrum után, mely lehetőséget nyújthat baráti társaságok találkozására is.
Pécs város közgyűlése felállított egy Színügyi Bizottságot, melynek feladata a színház építési telkének kijelölése volt, s választásuk a jelenlegi Színház térre esett, ahol abban az időben katonai csapatkórház állt.
Ebben az időszakban kb. 1840-től épültek fel a város fontos intézményei, hivatalai, köz- és magáncélú lakóépületei, s Pécs mai arculatát zömében az akkor zajló építkezések következtében nyerte el. A Színügyi Bizottság elnökének az akkori polgármestert, Aidinger Jánost választották, aki megszavaztatta a megyei pótadó kivetését a színház költségeinek fedezésére. 1890 májusában a bizottság országos tervpályázatot hirdetett. A pályázatot a világhírű Lang Adolf és Steinhardt Antal tervezőpáros nyerte meg, akik a híres Felmer-Helmer építészpárossal a közgyűlés által megszavazott 10.000 Ft-tal neki is kezdtek az építkezésnek.
Az épületen helyet kapott a kor kiemelkedő "színházi emberének" tartott Csiky Gergely, Szigligeti Ede, Kisfaludy Károly és Erkel Ferenc szobra, s a kupolán látható Géniusz szobrot Kiss György szobrászművész a Zsolnay Porcelángyár alkotógárdájával keltette életre.
A színház megnyitójára 1895. október 5-én került sor, fényes keretek között, az akkori Pécsi Napló ünnepi különkiadással köszöntötte a fantasztikus eseményt, a lakosság ujjongott. A társulat e jeles alkalomból Erkel Ferenc Bánk bán című előadását vitte színre, mellyel kirobbanó sikert aratott.
Az életveszélyessé vált Pécsi Nemzeti Színház 1986. június 5-én zárta be kapuit. Az épület egészét érintő felújítás 1991 júniusáig tartott. Ennek során az épület teljesen megújult. A több szín megjelenítésére kiválóan alkalmas forgószínpad, a színdaraboknál a művészi hatás fokozására is alkalmazható 4 részben süllyedő zenekari árok, azonkívül az új fény-, hang- és videorendszer, s a klimatizált nézőtér már mind-mind a modern kor és természetesen a nézők igényeit hivatott estéről estére szolgálni.
2011. nyarán az épület ismét felújításra került. A munkálatok magukba foglalták az erkély megerősítését, kicserélték a teljesen elkorrodált tartókonzolokat. Visszahelyezték és részben újragyártatták az erkély díszítőelemeit. Az erkélyt szigetelték és újrabetonozták. A kupolát is felületkezelték, kicserélték a bádogozást és megújult a teljes homlokzat. Nagylelkű pécsi vállalkozók jóvoltából belül is megújult az épület. Nemcsak az impozáns előcsarnok került felújításra, hanem az összes közönségforgalmi helyiség. Ragyognak a frissen festett falak a büfében, csillognak az aranyozott stukkók mindenütt, a páholyok ismét régi fényükben pompáznak.
Építészetileg Eklektikus épület, amely az osztrák származású Lang Adolf és társa Steinhardt Antal tervei szerint valósult meg. Színházépületük 1150 néző befogadására épült, amely nézőterét illetően kiegyensúlyozott, harmonikus alkotás. Pécs főutcájának beépítési vonalától hátrább húzva áll a színház, amely előtt egy kis teret alakítottak ki. Főhomlokzata három nyílásaxissal tagolt, középrizalitos, egyszintes épület. A középrizalitot négy korinthoszi oszlopon nyugvó timpanon zárja le. A nyolcszög formájú középpavilont bádog kupola fedi, tetején csúcsdísszel. A középtengelyben a földszintről az íves záródású bejárati kapu nyílik. A két szélső sarokrizalitok egy nyílástengellyel tagoltak, a földszinten az egyenes záródású kapukkal, kisebb bádogkupolával fedve. A főhomlokzaton, az osztópárkányon díszített kő erkélykorlát fut végig a sarkokig. A színház homlokzata vakolt, vízszintesen fugázott felületű. Az oldalhomlokzatok kevésbé díszítettek, ívesen záródó ablaknyílások tagolják a homlokzatot. Nézőtere patkó formájú, két emeleten páholyokkal és a harmadik emeleten karzattal. A színpadot széles proszcénium fal keretezi, az emeleten proszcénium páhollyal.
