Józsefvárosi Telefonközpont, Budapest
Ray Rezső építész tervei szerint 1910-ben kezdték a József-központ palotájának építését, a Mária-Terézia tér 17., 18., 19. számú telkein. Midőn a terézvárosi I. központ előfizetőinek száma 21 ezret meghaladta s ezen előfizetési szám mellett a meglévő épületben a telefonforgalmat többé lebonyolítani nem lehetett, határozták el az új telefonközpont megépítését. A József-központ 15.000 helyi előfizető és 480 helyközi áramkör számára terveztetett, oly berendezéssel, hogy állomásai a régi központéival is beszélhessenek. Az új központban tehát a saját előfizetők egymás közötti beszélgetéseit közvetítő kapcsolószekrényeken kívül, olyanokról is kellett gondoskodni, amelyek a két helyi központnak egymással és az új helyközi távbeszélő hivatallal való érintkezéséhez szükségesek. Az épület alacsony földszintjét az alterem és a postahivatal foglalja el. Az alacsony földszintről impozáns egykarú lépcső vezet a két emeletsoron át nyúló helyi kapcsolótermek földszinti, illetve emeleti részéhez. A magas földszinten a két helyi kapcsolóterem mellett; a Német-utcai fronton van a két interurban kapcsolóterem és köztük a csőpostaközpont, az udvari traktusban pedig a ruhatár és hálóterem.
Az épület műszaki leírásának adatait az Építő Ipar 1918. évi 6., 7., 8. számaiból, Holzmann Károly tanácsos úr cikkéből vettük át.
"Az I. emelet egy részén, mint már említettük, a két emeletsoron át nyúló helyi kapcsolótermek emeletei, az udvari traktuson pedig étterem és mellékhelyiségek, a Mária-Terézia térre néző részen a telefonközpont hivatalai vannak elhelyezve. Ugyancsak a hivatali helyiségek foglalják el a II., III., IV. emeletet.
Az alteremben állanak a főrendező álláson kívül különböző teherelosztó, felfogó, számláló és biztosítéki állások. A vezetékrendező álláson a telefonközpontba bevezetett külső vezetékek csatlakoznak a belső berendezéshez, melynek leglényegesebb alkotórészei a hívásra és mindennemű jeladásra szolgáló kis izzólámpásokat működtető jelfogók.
A főrendező állás alatt, annak egész hosszában, széles rés vonul végig a padozatban, melyen keresztül szállnak fel a pincéből azok gummiszigetelésű kábelek, melyek a kábelfejektől kezdve a papiroskábelek folytatását alkotják és a főrendező álláson felszerelt villámhárítókon végződnek. Ezek védelmezik a központ belső felszerelését a külső vezetékek útján netán a központba bejutó nagyfeszültségű áramok romboló hatása ellen ; a velük kapcsolatos hőtekercsek pedig a tartós áramok fűtőhatását teszik ártalmatlanná.
A pince mennyezetén homokkal töltött vasvályut találunk, amely a kábelpincét az alteremtől légmentesen és tűzbiztosan elválasztja.
A helyi kapcsolótermek egyenként 27x70 méter hosszúak és 15.00 méter szélesek, és 12 méter magasak. Ezen helyiségek a világításukat a homlokoldalon, a főbejárásokkal szemközt lévő hatalmas ablakon és a kétoldali emeleti ablakokon keresztül kapják.
A kapcsolótermekben a padozattól 3.20 méter magasságban 4.00 méter széles karzatok vonulnak körül; a karzaton a termek hosszában kapcsolószekrények sorakoznak, úgy mint benn a terem padozatán; mindenik kapcsolóteremben tehát 4-4 sor kapcsolószekrény áll, 30-30 munkahellyel, úgy hogy minden teremben 120 kezelőnek van helye. Az alsó szekrény sarokpárkányai felett a karzatig felérő luxferüvegfalakat hordanak, amelyekre azért van szükség, hogy az e kapcsolószekrények mögötti folyosókon felállított állásokon elhelyezett jelfogók zaja a termekben folyó munkát ne zavarja. Lapunkban közölt egyik képen láthatók a munkaszekrények, az előttük munkában lévő telefonkezelőnőkkel, a munkaszekrények felett láthatók a luxferüvegfalak. Másik képünkön a munkaszekrény részletén, a bekapcsolás módja látható. Látható továbbá a kapcsolóterem karzati része, az emeleti bejárattal, felette az egyik freskó, mely a drótnélküli telegrafálást jelképezi. A másik freskó azt a jelenetet mutatja, amikor Sámuel F. B. Morse az általánosan elterjedt telegrafkészülékeivel kísérletezik.
Az interurban kapcsolótermek ugyancsak 27x70 hosszúak, de csak 7.00 szélesek és 6.00 m. magasak. Közöljük az egyik interurban terem képét, benne a helyközi kapcsolóasztalokkal.
A telefonközpontokban az alkalmazottak életének biztosításáról tűz vagy pánik esetére a legnagyobb mértékben gondoskodni kell. A termeknek ily esetben való gyors kiürítésére a kapcsolótermek közötti nagy csarnoktól az alacsony földszinti kijáróig vezető széles egykarú, egyenes lépcső szolgál. Ezen impozáns lépcsőzetnek a magas földszinttől a nagy csarnokig menő részét közöljük egyik képünkön. A másik képen a lépcsőház felülről lefelé nézve látható, a lépcsőkar két oldalán lévő tágas folyosókkal.”
Forrás: Magyar Építőművészet 1917.(XV. évfolyam) 10-12. szám
Érdekesség 1917. július Megnyilt az uj telefon-központ
Szombaton, pontosan éjféli 12 órakor vette kezdetét a "József” központba való átkapcsolása ama 5200 előfizetőnek, akiknek telefonvezetékei néhány hónap óta ugyan szintén a „József” címet bírták, valóságban azonban a régi Nagymező-utcai telefonközpontban voltak bekapcsolva.
Ez az érdekes és ritka műszaki munka alig 10 percet vett igénybe.
12 állami műszerész és a kincstár szerződéses szállítója, az Egyesült izzólámpa- és villamossági rt. 12 műszerésze és 24 segédmunkása Lédeczi Sándor üzemvezető-mérnök, valamint a cég részéről Pintér igazgató és Halász főmérnök vezetésével folyt le a munka. A kereskedelemügyi miniszterium részéről Kolossváry Endre p. t. műszaki főigazgató, a távbeszélő hivatal részéről pedig Paskay Bernát és Rédl Jenő műszaki tanácsnok voltak jelen. A kezelőnők az uj központba, mely a Mária Terézia-tér és Német-utca sarkán Ray Rezső műépítész tervei szerint épült, szombaton este 9 órára voltak berendelve, számszerint tizenheten, s ezek az üres munkahelyek előtt ültek le.
Türelmesen várták be az az időt, hogy egyik-másik táblán az apró villamos lámpácska kigyuljon, mely azt jelenti, hogy előfizető kapcsolást óhajt. Ez természetesen csak jóval 12 óra után következett be, mert mindaddig a József központ a Nagymező-utcában működött.
Az 5200 előfizető bekapcsolása az uj központba boszorkányos gyorsasággal ment végbe. A Nagymező-utcai központban a műszerészek minden egyes előfizetőnek két-két huzalát elvágták, ugyanakkor a József központban a műszerészek minden egyes előfizetőnek az orsóit helyezték el. Ez az óriási munka alig vett tíz percnyi időt igénybe, mikor Lédeczi Sándor üzemvezető-mérnök a Nagymező-utcai központból átszólt a József központba: folyamat! Ez annyit jelentett, hogy az uj központban elhelyezett állomásokba beereszthetik az éltető villamos áramot. Ennek megtörténte után a nagy munka be volt fejezve és az uj központban a kezelőnők előtt álló táblákon egymásután kigyultak az apró villamos lámpácskák.
Az uj központban már most még újabb 800 előfizető nyerhet elhelyezést. Míg a Teréz központban kerek 17.000 előfizető maradt vissza. Az uj épület természetesen még további néhány ezer előfizetőt képes befogadni, ez azonban csak a háboru után következhetik majd be.
Az uj központ felavatását egy szerény bankettel ünnepelték meg.
Kolossváry főigazgató a műszaki vezetőket és munkásokat köszöntötte fel, akiknek lankadatlan szorgalmának köszönhetjük azt, hogy Magyarország a távbeszélő technika terén semmivel sem maradt hátra a nyugat kulturországai mögött. Riedel Antal posta és távirda műszerész kartársai nevében köszönte meg a felsőbbség elismerését, mely a jövőben csak buzdítólag hathat rájuk. Felköszöntőket mondtak még Pintér igazgató, Halász főmérnök és végül lovag Ray Rezső műépítész.
Forrás: huszadikszazad.hu
1999. január 13-án kapcsolták ki a budapesti Józsefvárosban az országban utolsóként működő rotary telefonközpontot. A távbeszélő központ jelenleg üresen áll, kívülről "jó" állapotban. Az ingatlant egy külföldi ingatlan-befektető vette meg filmforgatásokra szokta bérbe adni, de az interneten jelenleg is árulják, most 7 millió euróért.