Vámház körúti Vásárcsarnok, Budapest

Kereskedelem, Pecz Samu

Vámház körúti Vásárcsarnok, Budapest

Tervező:
Pecz Samu
Helye:
1093 Budapest, Vámház körút 1-3.
Építés éve:
1897
Felújítás éve:
1994

 

A Nagycsarnok (hivatalos nevén Központi Vásárcsarnok, egyéb nevei: Vásárcsarnok, Fővám téri központi vásárcsarnok) Budapest legnagyobb vásárcsarnoka, amely Budapest IX. kerületében, a Fővám tér 1-3. alatt található. A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán.
Az első időkben saját vasúti rakodóvágánya is volt és a felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal. Utóbbit később (egészen napjainkig) szemétszállításra használták. Duna felőli rácsos bejárati kapuján keresztül a 4-es metróhoz kapcsolódó villamosvágány-süllyesztésig jól látszott a csarnok felé vezető hosszú folyosó. A Központi Vásárcsarnok volt az egyik legnagyobb beruházás, ami Kamermayer Károlynak, Budapest első polgármesterének nevéhez fűződik. Miután Kamermayer 1896-ban – betegségére hivatkozva – nyugdíjazását kérte, az épület átadásán már egyszerű polgárként vett részt.
Az épület Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben, a szomszédos Közgazdasági Egyetemmel együtt. A magyarországi historizmus téglaépítészetének az egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10 000 négyzetméter. Óriási vas tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké. Az idők folyamán erősen tönkrement, 1994-re azonban felújították, 1999-ben pedig elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját. (wiki)
Budapesten a városszerkezeti jelentőségű vasszerkezetes, funkcionális épülettípus a modern építészet előfutáraként jelent meg. A vásárcsarnok mégsem pusztán egy fedett piac; zárt, fedett élelmiszervásárok már korábban is léteztek a Vérmezőn (I.), a Széna téren (II.), Óbudán a Kórház utcában (III.), a Belvárosi fedett vásárban a Központi városházán (IV.), a Garai téren (VII.), és az Élelmiszer nagyvásártelepen (IX.).
A kihívás, amely megteremtette a 19. század utolsó harmadában a vásárcsarnok intézményét összetett: a félelmetes ütemű népességnövekedés, az ezzel járó csökkenő közbiztonság, és növekvő közegészségügyi problémák lépéskényszerbe hozták, de ugyanakkor jó példák követésére is sarkallták a városvezetést. A beruházást személyes ügynek tekintő Kamermayer brit, belga, német és francia példákon tanulta ki a vásárcsarnokok építési és üzemeltetési gyakorlatát. A tervezés során a külföldi mintakeresés is meghatározóvá vált: a hazai építtetők a párizsi, berlini, bécsi, londoni előképeket követték. A központi csarnokot építő Petz Samu németországi tanulmányúton tapasztalta ki a csarnokok építészeti és az élelmiszer-rendszerszervezés jellemzőit.
A vásárcsarnoki mint intézmény párizsi eredetű: a nagy francia forradalom idején az éhínséget megismerő város az egykori piachelyeken szervez élelmiszer ellátó hálózatot, amelyet aztán Európa legtöbb nagyvárosában átvesznek. 1871-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsa városrendezési pályázatának kiírásában részletesen foglalkozott a vásárcsarnoki intézmények telepítésével, s négyet javasolt a város teljes területére. A vásárcsarnokok hálózatba szervezését francia befektető javasolt először 1872-ben, a közélelmezési bizottságban pedig évtizedeken keresztül napirenden tartották a vásárcsarnokok ügyét.
A Fővám téri épületre kiírt nemzetközi tervpályázat célja egy gazdaságosan és gyorsan megépíthető központi csarnok építészeti megoldásainak megtalálása volt. A Kamermayer Károly, Gerlóczy Károly, Matuska Alajos, Lechner Lajos, Czigler Győző, Hauszmann Alajos, párizsi, berlini, lipcsei szakemberekből álló zsűri 9 pályaművet bírált el és végül Pecz Samu műegyetemi tanár pályázatát találta alkalmasnak.
Sok évre elhúzódó tárgyalás, előtanulmányok készítése során, a kor neves építészeinek és gazdasági szakembereinek közreműködésével formálódott ki a végleges beruházási konstrukció: a főváros maga építteti meg, tulajdonában tartja, és egységes irányítás alatt üzemelteti a vásárcsarnokok hálózatát. Amikor a honfoglalás ezeréves fordulóját ünneplő ország ragyogásában 1897. február 15-én átadták a Központi Vásárcsarnokot a dunai kijárathoz vezető alagúttal és az építménybe vezető vasúti sínekkel, egész Európa egyik legkorszerűbb épületének számított. A neogótikus stílusban tervezett Vámház körúti felülről megvilágított központi csarnok 60 méter magas, 150 méter hosszú bazilikás belső tere nem is egyszerűen csarnok, hanem a fővárosi közellátásért felelős csarnok-rendszer lelke, a kerületi detail elárusító helyek központja lett. (mult-kor.hu)

Építészileg: Háromhajós, acélszerkezetes csarnok, téglahomlokzattal. Nyújtott alaprajzú, északi tájolású, kétszintes.
Főhomlokzatának földszintjén 9 tengelyes árkádsor húzódik. Kőlábazaton téglafalazat emelkedik. A szegmensíves árkádok élszedett pillérekre támaszkodnak. Az élszedetben hengertag található. A középső tengelyben nyílik a kapu. Kétoldalt a loggiát tagozott stukkókeretes síkmennyezet borítja, a szélső tengelyek a többitől hevederrel vannak elválasztva, kisebb mélységűek és keskenyebbek. A középső tengely oldalait csúcsíves hevederek keretezik, téglabordás hálóboltozat fedi, palmettás zárókövekkel. A boltozat sarkai lábazaton álló, leveles-bimbós fejezetű oszlopokra támaszkodnak. Középen régi vaskandeláber függ.
A homlokzat felső, középső három tengelye enyhén előreugró rizalitot alkot, mely háromszögű oromzatával magasan kiemelkedik. A széleken oldalpavilonok állnak. A rizalit és a pavilonok sarkai armírozottak. A középső tengelyben nyílik a főbejárat. Enyhén csúcsos kosárívvel alakított ,kőkeretes. Bélleteiben levél- és bimbósor kapott helyet. Kétoldalt levélfejezetes oszlopok állnak, mögöttük hasonló falpillér látható. Feljebb kiugró, bimbódíszes párkány húzódik, melyen oromzat nyugszik. Kétoldalt két-két liliomdíszes oszlop és íves, növénydíszes keretezés közt a széleken fiatornyos koronázású, tagolt párkányú, középen felívelő, stilizált növénydíszes keretben fekvő téglalap alakú táblán a következő olvasható: I. SZÁMÚ/ VÁSÁRCSARNOK.

A felső szinten enyhén csúcsíves ablakok sorakoznak. Köztük az oldalszárnyakon vaknyílások vannak, a széleken csak féltengelyek. Itt árkádsorrá alakul a tagolás. A pavilonokon erkélyajtó nyílik. Az erkély két szegmensívvel levéldíszes, kétszeresen ívelt gyámokra támaszkodik. Kőkorlát húzódik rajta. Az osztópárkány íves gyámos. Az összekötő szárnyakon gyámos, növénydíszes főpárkány látható. A pavilonok második emeletén öttagú árkádsor részeként három csúcsíves ablak sorakozik, levéldíszes fejezetű féloszlopokkal tagolva. A párkány gyámos, levéldíszes. A középrizalitban három csúcsíves ablak nyílik, a középső nagyobb a másik kettőnél. A két szélső felett körablakok kaptak helyet. Mindez egy nagy, csúcsíves faltükörbe van belefoglalva.
A háromszögű oromzat csúcsa egyenesre vágott. Gyámos párkányának fríze rombuszos, virágmintás díszítésű. A középső, sávos falmező mellett egy-egy mázas tondó látható. Az oromzat két sarkán címerpajzsot tartó oroszlánok ülnek. Középen a fríz végigfut. Felette két, gyámon nyugvó pillér között háromkaréjos díszítésű falmező látható, a pillérek mellett gyámos párkány húzódik. Ezen kétoldalt, íves-bimbós keretben két-két egymás mögött álló fiatorony emelkedik. Köztük az alsó részén füzéres díszítésű felül kőrózsával kiegészített címer kapott helyet. Az oldalpavilonok oldalhomlokzatán alul szegmensíves árkád nyílik. Felette két magas lőrésablak látható, a falat sávozás díszíti. A második emelet is sávozott, hattagú vakárkádsor tagolja.
A szárnyak magas nyeregtetejében három-három oromzatos, bimbódíszes, fiatornyos, háromkaréjos mezőben lévő padlásablak sorakozik. A pavilonokat magas, kontyolt nyeregtető fedi. A tetőt geometrikus mintát kirajzoló mázas cserép borítja. Az oldalhomlokzat földszintjének mintázata hasonló mint a főhomlokzaté. Rézsűs, szegmensíves falfülkékben szegmensíves nyílások sorakoznak. 24 tengelyes, a nyugati oldalon a 9., 13., 17., 21. és 24. Tengelyben állnak kapuk. Emeletes a homlokzat, hátul (délen) háromszögű alaprajzú, földszintes szárny csatlakozik hozzá. Az emeleten egytengelyes, egyenes záródású szakaszok váltakoznak háromtengelyes, háromszögű oromzattal kialakított szakaszokkal. A szélső tengelyek egyenes záródásúak. Ezek a részek gyámos párkányúak. Kőpillérekkel tagolt, hármas ikerablakok nyílnak bennük. A pillérek tetején íves gyámkövek nyugszanak, az élszedetben béllet van, felül vas szemöldökgerenda húzódik.
Az oromzatos szakaszok mázas párkánya levéldíszes gyámokra támaszkodik. A frízben rombusz és kör keretekben növénydísz látható. A három csúcsíves ablak közül a középső nagyobb. A homlokzaton sávos tégladíszítés fut végig, a nyílások téglakeretesek.
A homlokzatrészt délen fiatoronyban végződő pillér zárja, oldalain csúcsíves fülkékkel, magas, nyolcszögű sisakkal.
A hátsó rész egyenesen folytatódik, 5 tengelyes. Ezután egy háromszög alaprajzú szakasz zárja az épületet, melynek nyugati fala 4 tengelyes. Csúcsíves fülkékben hasonló nyílások sorakoznak rajta. A sarkokat fiatoronyban végződő nyolcszögű pillérek hangsúlyozzák. A 2-3. tengelyben, hátul rácsos kapu nyílik. A háromszög keleti oldala 7 tengelyes, a kapu az 5-ben nyílik. A falpillérek előtt leveles, bimbós fejezetű pilaszterek állnak. A falból korabeli kandeláberek nyúlnak ki. A háromszög egy félköríves alaprajzú, alacsony, háromtengelyes, gyámos csonkapárkánnyal koronázott szakasszal kapcsolódik az keleti oldalhomlokzathoz. Egyenes záródású, gyámos ablakok nyílnak rajta. északon árkokban, az utcaszint alatt helyezkednek el a szegmensíves pinceablakok. A kapu felett csúcsíves kőkorlát látható mellvéddel, melynek felirata: KOCSIBEJÁRÓ.
A keleti oldal ugyanolyan mint a Ny-i. A kapuk kialakításában van eltérés. Az oldalbejáratok a 3., 7., 15. és 23. tengelyben kaptak helyet. Kőkeretesek egyenes záródásúak, csúcsíves felülvilágítóval. Ennek könyöklője gyámos, bimbós fejezetű háromnegyedoszlopok keretezik. Bimbódíszes vimperga támaszkodik rá. A főhajó és az oromzatos oldalrészek nyeregtetősek, a többi helyen félnyeregtető található. A hátsó traktusban bazilikálisan kiemelkedő sáv fut körbe. Szabadon álló többhajós csarnok, tégla körítőfalakkal, szegecselt acélrácsos pillérekkel és térlefedő szerkezettel. A főhajó két oldalán levő, galériával osztott terek harántirányúak: oldalanként hat kereszthajó emelkedik ki az összekötő szakaszok közül. A Vámház körúti főhomlokzat saroktornyos kialakítású, a földszint utólag árkádosítva. A Csarnok tér felől csatlakozik a fő tömeghez az egykori baromficsarnok: szabálytalan négyszög alaprajzú, alacsonyabb épületrész, árkádos homlokzatokkal, a sarkokon tornyocskákkal. A homlokzati tagolóelemek döntően idomtéglából, illetve pirogránitból készültek, részben kőből. (muemlekem.hu)

Nyomtatás