Sió csárda, Szekszárd

Sió csárda, Szekszárd

Tervező:
Helye:
7100 Szekszárd, 6.sz. főút
Építés éve:
1964
Felújítás éve:
2016
Fényképek:
shelener, fortepan.hu

 

A Sió csárda a szekszárdi Erőhegy tövében, a Sió közelében épült a 6-os számú út mellé. A rendkívül előnyös táji és forgalmi adottságok, a kilátás, a lejtős terep, a környék présházai és a sajátos formavilágra való törekvés adják az épület egészét. Az épület bisztróból, és borozóból, étteremből, valamint az ezekhez tartozó üzemi helyiségekből áll. Az ablakok szemöldöke, a lábazatok kívül és belül kavicsberakással díszítettek.

1966-ban Mendele Ferenc így írt az épületről a "Megjegyzések a Sió csárdáról" cikkében: A közönség - néha talán a tervező is - az általában merev, architektónikus formák után, helyenként jó értelemben vett játékosságot igényel, és ott, ahol az emberek "játszani" akarnak (pl. borozóban, halászcsárdában) előbb-utóbb ezt a kívánságukat ki is elégítik, sokszor ízléstelenül. Örülünk, hogy itt szellemesen, jó ízléssel adtak keretet ennek a "játéknak". Nem véletlen, hogy Makovecz sokat vitatott épületei kivétel nélkül ilyen funkciót elégítenek ki, és feltételezem, hogy akár csak egy kisvárosba tervezett irodaépületén is, kevesebb "szecessziós", játékos elemet találnánk.

Makovecz Imre így emlékezett vissza (nem Mendele Ferenc cikkére): 1966-ban azt írta egy építész az éppen elkészült szekszárdi Sió Csárdáról, hogy a népies stílus új-művészeti ágához tartozik. Azóta mindenki azt gondolja, hogy magyar-népies építészetet folytatok, mert náddal fedtem a tetőt. 1969-ben Ybl-díjat kaptam, azzal az indokkal, hogy rendes ember vagyok, aki elkötelezte magát a népies irányvonal megújítása mellett. Valójában valami egészen mást kerestem, beleütköztem a hagyományos művészetbe és hagytam, hogy áthassa az organikus elképzelés. Az elemzésekor világossá vált számomra, hogy mindenféle állítással ellentétben a hagyományos művészet nem egy nemzethez tartozik, hanem az egész univerzumhoz, és olyan nyelven szól, ami túlmutat az időn és a világegyetemen.

Elképzelések a javasolt bővítésről

Az épület helyreállítása csak az eredeti anyagokkal, vagy megjelenésében az eredetivel egyező, korszerű anyagokkal történhet, olvasható a tulajdonos által megrendelt tanulmányban. Kikötés az is, hogy az épülettömeg nem változhat még bővítés esetén sem, "alázattal" kell viszonyulni a meglévő méretekhez, formákhoz, azaz a bővítmény vagy belesimuló jellegű legyen, vagy olyan méretű, amely nem "telepszik" rá a meglévő épületre. Mivel az épület vendéglátásra tervezett, fekvéséből adódóan legkézenfekvőbb a hasonló funkcióra történő felújítása, esetleges átalakítása-bővítése.
A megépítésekori és a mai fogyasztási, szórakozási szokások jelentősen különböznek, ezért az épület átalakítását úgy kellene megtervezni, hogy a lehető legtöbb célú, divatos fogalommal: multifunkcionális használata legyen lehetséges.
A jelenlegi, itt csak vázlatosan ismertetett elképzelések szerint a fő hangsúly az emeleti tér egybenyitásán lenne. A bővítés alagsori tömege lehetne autós büfé, míg a bejárat megmaradna a jelenlegi helyén, igényes várótérként, így nem keverednének a funkciók. Az előtérből a borozó és a lépcsőn át a magasföldszinti étterem lenne megközelíthető, amely immár egyterű lenne, megszüntetve a sörbár funkciót, de megtartva-létrehozva a három részre szeparálhatóságot. Értelemszerűen az épület környezetét is rehabilitálni, alakítani kellene, megszüntetve a jelenlegi állapotokat.

2016 szeptemberében elkezdték a felújítást, új nádtető került fel az épületre, azóta nincs hír a folytatásról.

Cimkék: : Makovecz Imre, csárda, Szekszárd