Párisi udvar - Brudern-ház, Budapest
A Brudern-ház egy eklektikus stílusú lakó- és irodaház Budapest V. kerületében, a Ferenciek terén. Eredetileg a Belvárosi Takarékpénztár székháza volt. Ennek földszinti, belső része a Párizsi udvar, ami Budapest egyetlen, máig megmaradt 20. század eleji bevásárlóudvara.
Az egykori bankszékház neve a mai épület helyén állt korábbi ház után kapta a nevét, melyet Pollack Mihály tervei alapján építtetett 1817-ben báró Brudern József. Ez az épület volt Magyarország egyik első, modern értelemben vett üzletháza. Pollack a hiedelem szerint az 1810 körül épült párizsi Passage des Panoramas mintájára alakította ki az üzletsori folyosót, ami miatt a pesti köznyelv hamar "Párisi-ház" néven kezdte emlegetni. Az eredeti Brudern-ház fénye idővel megkopott, a 19. század végi nagy városrendezések során 1883-ban előbb részben, majd a XIX-XX. század fordulóján majdnem teljesen lebontották, a telket pedig 1906-ban megvásárolta a Belvárosi Takarékpénztár, hogy ott építtesse fel új központját.
A bank 1907. december 31-i határidővel hirdetett tervpályázatára összesen 43 pályamű érkezett. A tervek közül az igazgatóság 1908. március 27-i ülésén hármat, Korb Flóris és Giergl Kálmán, Hübner Jenő és Mészner Sebestyén, valamint Bálint Zoltán és Jámbor Lajos terveit 6-6000 koronával, további ötöt pedig 2-2000 koronával díjazott. Közülük a vezetőség a szomszédos Klotild paloták két épületét is tervező Korb és Griegl közös munkáját tartotta a legjobbnak, a megbízást végül mégis Schmahl Henriknek adták. Megtehették, mivel előre külön kikötötték, hogy a pályázat lezárása után is szabadon választhatnak a beérkezett pályaművek közül.
A munkálatok 1909. május 15-én kezdődtek meg, amikor minden engedély megérkezett. A régi Brudern-ház maradékát, illetve a telken álló többi épületet a nyár során elbontották, majd megkezdődött a tényleges építkezés.
A ház trapéz alakú saroktelekre épült, a négyből három oldalán a szomszédos épületekhez csatlakozik. A negyedik oldala a Ferenciek tere felé néz. Schmahl itt alakította ki az épület egyik legegyedibb elemét, ugyanis a sarkát egyszerűen levágta és az így létrehozott "negyedik oldalon" képezte ki a fő homlokzatot és vele a főbejáratot. A főbejárat egyenesen a bank pénztárteremébe vezetett, ahonnan a magánszéfek termébe lehetett továbbmenni. Schmahl a tervezéskor figyelembe vette a hely történelmét is, vagyis azt, hogy ott több mint 90 évig egy üzletház, a "Párisi-ház" állt. Ezt a szerepet a földszint vitte tovább "Párisi udvar" néven, amely funkcióját tekintve ugyanolyan passzázs lett, mint elődje volt. Az emeletekre kerültek az irodák, a legfelső szinteken pedig lakásokat alakítottak ki.
A Stigler-felvonógyár négy liftjét már 1911-ben üzembe helyezték. 1912-ben a fedett udvart záró, két hatalmas rácsos kapu működtetéséhez kapufelvonót készítettek - ezt is a Stigler szállította. Az épület befejezésének dátumáról nincs levéltári anyag, de azt tudjuk, hogy Schmahl halála után, tehát 1912-13 körül vették teljesen használatba. Az építkezésen dolgozókról sem tudunk sokat, de biztosnak mondható, hogy a kristályüveg kupolát Schmahl Henrik tervei alapján a Haas és Somogyi, a majolika díszeket a Zsolnay-gyár, a színes üvegablakokat pedig Róth Miksa cége szállította – azaz a kor legnevesebb iparoscégei.
A házat majolika, eozin, nyerstégla és üvegkupola díszíti. A vasbeton pillérekből és tégla szerkezetű falazatokból álló pince fölött a földszint az utca és a passzázs felől vasbeton pilléres kialakítású, a középfőfalaknál téglafalazatos. A felsőbb szinteken, a teher csökkenésével a tégla kerül túlsúlyba. A földszinti passzázsban a lépcsőházak alján öntöttvas oszlopokat találhatunk. Öntöttvas oszlopok kerültek a pince tereibe is, ezek a magasabb páratartalom miatt ma eléggé rossz állapotúak.
Az épületnek két utcára nyílik bejárata; ezeket hatszögű kiteresedésekkel osztott, két szint magas, üvegboltozattal fedett passzázs köt össze. Innen belső üzletek és az épület lépcsőházai nyílnak, a Kígyó utcai oldalon a nyolcvanas években épített Kígyó passzázs csatlakozik hozzá. A 2. emelettől felfelé két belső udvar köré szerveződnek a lakások. A hátsó udvar a szomszédos ház tűzfalához csatlakozik, alsó szintjét a passzázs kettős üvegteteje és a hátsó traktus födéme, az első udvar alsó szintjét az egykori pénztárterem vasbeton szerkezetű födéme és üvegbeton kupolája határozzák meg.
A pénztárterem a ház sarkára került. A házat úgy tervezték, hogy a földszintre a banknak csak a közönségforgalmi terei kerüljenek, az alapterület jelentős része így felszabadult üzlethelyiségek számára. A bejárat a levágott sarokra került. Innen egyenesen a pénztárterembe vezetett az út, amelynek pilléreire és oldalfalaira gazdag szobrászati munkával díszített majolikaburkolat került, fehér alapon zöld és sárga mintázattal. Innen nyílt a "safe deposit", a magánszéfek terme. A hivatali helyiségek a félemeletre, az igazgatóság, az ügyészség, a jelzálog osztály és a házi telefonközpont az első emeletre kerültek. A szintek között kétkarú lépcsőn lehetett közlekedni, de a pénztár kizárólag saját használatra liftet is beépíttetett. A felső szintekre lakások kerültek, amelyeket két főlépcsőn és egy melléklépcsőn lehetett megközelíteni. Az épület 29 méter magas, a saroktorony negyven méterre nyúlik - az akkor kiugrónak mondható magasságra a nyilvános funkció miatt kaphattak engedélyt.
A keleties hatású homlokzatot a második emeletig vörösrézzel és üvegmozaikkal díszítették, a felső szinteken zománcolt tégla és majolika díszítés látható. A három alsó szinten franciaerkélyek sorakoznak, a félemeleten és az elsőn kovácsoltvas korláttal. A második emeleten a kőkorlátos erkélyt angyalfejes konzolok tartják. A konzolsor felett majolika frízek sorakoznak mitológiai fejekkel és állatalakos ábrázolásokkal. A második és harmadik emelet ablakai között férfi és női alakok majolika szobrai sorakoznak.
Az épület egyik különlegessége a passzázs luxfer prizmákból álló üvegtetője lett, amely felülről nem kapott természetes fényt, a fölé épített száz darab villanykörtének köszönhetően mégis ezt a látszatot keltette. A rendkívül sokféle módon préselt kristályüvegek gyártása és összeállítása olyan bonyolult volt, hogy elkészülte két évbe telt. A színes mozaiklappal burkolt padlón, amelyen máig olvasható a gyártó "Villeroy és Boch" neve, helyenként üvegtégla betétek engednek fényt az alsóbb szintre. A belső térben is megjelenik a homlokzaton keleties, gótizáló jellege. Sajnos a régi liftek már nincsenek meg, csak a rácsozat tanúskodik az egykori állapotról.
A mór és gót stílust keverő eklektikus irodaház a második világháború során nem sérült meg komolyabban, viszont a kiépülő szocialista rendszer államosította és saját elképzelései szerint "felújította" belső tereit, átalakította lakásait. Az egykori pénztárterem eredeti pompáját szinte teljesen felszámolták, mielőtt 1960 tavaszán az IBUSZ birtokba nem vette. Ez után hosszú ideig IBUSZ-palota néven is emlegették az épületet. A földszintre beköltöző üzletek közül az 1952-ben megnyitott és máig is működő Jégbüfé tett szert komolyabb népszerűségre.
Az 1960-as években az új Erzsébet híd építéséhez kapcsolódóan tatarozták először, majd az 1980-as években másodszor. Mindkét alkalommal érthetetlen módon tovább rombolták a díszítéseket az időközben, 1976-ban műemlékké nyilvánított épületben. Az első alkalommal bontották el a bevásárlóudvart bevilágító, üvegkupolán kívülre rejtett lámpákat és helyette utat nyitottak felfelé a természetes fénynek. A második "felújítás" során bontották el egyebek mellett a lépcsőházi csillárok üvegezését, meszelték le a lépcsőházak díszítményeit és festették feketére a réz kapaszkodókat.
A különböző munkálatok ellenére a ház állaga folyamatosan pusztult, a rosszul bevilágított, sötét Párizsi udvar pedig ezzel párhuzamosan ürült ki. A Cartographia térképboltja húzta viszonylag sokáig. A rendszerváltás környékére a bevásárlóudvar már gyakorlatilag üresen állt, ami azóta sem változott. 2010-ben a tulajdonos V. kerületi önkormányzat pályázaton próbálta értékesíteni a déli Klotild palotával, valamint a Szent István tér 15. szám alatti épülettel egy csomagban, amit az SCD Group nyert meg. A cég végül az elhúzódó gazdasági válságra hivatkozva kitáncolt az üzletből.
Két jordániai üzletember (az Ő tulajdonukban van a Klotild és Matild palota is) 2014-ben megvette az ingatlant, remélhetően fel is újítják.
Forrás: wikipedia.hu
