Budapesti Vállalkozásfejlesztési Központ
A Budapest–Erzsébetvárosi Bank Rt. 1907-ben vásárolta meg a Rákóczi út 20. alatti irodái mellett álló, 1873-ban épült háromemeletes sarokházat és 1911 tavaszán írt ki pályázatot a helyén felépítendő, bérlakásokat is magában foglaló székházépületre. A húsz beérkezett pályaterv közül Lajta Béláé nyerte el az első díjat. A bank elnök-vezérigazgatója a kerületi politika egyik vezére, Ehrlich G. Gusztáv volt, akivel Lajta ekkor szoros kapcsolatban állt, hiszen 1910 óta ő töltötte be a Chevra Kadisa Szeretetháza építőbizottságának elnöki tisztét is. A ház építése 1911 őszén kezdődött meg, s az 1912 nyarán módosított terveknek megfelelően az év végére be is fejeződött – a kiadások összesen 1,8 millió koronára rúgtak. A tervezetek több szempontból is túllépték a telek építési szabályzatban rögzített maximális beépíthetőségét, a befolyásos városatya építkezése azonban mindig zöld utat kapott.
A banképület három tervváltozatának alaprajzai alig térnek el egymástól: az alsó két szintet üzleti, irodai helyiségek foglalják el, felettük négy lakószint, majd a kiszolgáló helyiségeket magában foglaló manzárd következik. A pénztártermet tíz méter magasban vasszerkezetű üvegtető fedi. A felsőbb szintek elrendezése egyforma: két öt- és egy háromszobás lakás foglalja el mindegyiket, az összes lakóhelyiség utcára néz. A homlokzatok ellenben alapvetően átalakultak: fokozatosan redukálódott, finomodott az ornamentika, a sarokhangsúly és a plaszticitás is. Az üzleti szinteken a gazdagon díszített pillérek helyébe 10 méter magas kanelúrázott oszloptörzsek léptek – végül ez a monumentális tagolás ésszerűen csak a Rákóczi úton valósult meg. A lakószintek vertikális tagolása az utolsó tervváltozaton váltott horizontálisba: a főhomlokzat középtengelyeinek ablakait párkányok fogják össze sávokká. Közöttük népművészeti inspirációjú terrakotta betétek kaptak helyet. A bevett manzárdtető helyett alkalmazott, a homloksík mögé visszahúzott, vízszintes lezárást adó tetőemeletet hasonló, de erősebben stilizált motívumokat alkalmazó kerámiaburkolat fedi. A két alárendelt homlokzat teljesen dísztelen téglaburkolást kapott. Az épület így a zártsorba illeszkedő nagyvárosi üzleti épület mintaadó példája lett.
A bank anyagi helyzete 1913 elejére megrendült, új üzleti helyiségeit kénytelen volt bérbe adni: az egyik bérlő, Antal és Hosszú Divatháza az eredetileg pénztárteremnek szánt részt már 1914–1915-ben karzattal osztotta meg és Kozma Lajossal új berendezést terveztetett oda.
Napjainkban a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Központnak ad helyet.
A szöveg és a képek a Lajta Béla Virtuális Archívumból származnak.
