Biztosító palota, Nagykanizsa
A tervszerű városfejlesztési törekvések jeleként 1867-ben hagyták jóvá a városi építészeti bizottmány által kidolgozott első építési rendszabályt, melynek célja volt, hogy a szabályozás által a gyakori tűzveszélyek okait elhárítsák, növekedjen az "élet és vagyonbátorlét", s egészségügyi szempontból a városi lakosok javát és különösen a város "kűl csinosodás"-át előmozdítsák, s így a házak értékét növeljék.
"A Fő út nagyvárosias kialakulását" azonban jelentős lépéssel vitte előbbre az 1913-ban - két neves budapesti építésziroda tervei alapján - megépült Első Magyar Általános Biztosító Társaság palotája és a Central Szálló épülete. Előbbi tervezője a "bécsi szecessziós irányzat" jellegzetes hazai képviselője - a jelentős székház-, bér- és üzletházépítő tevékenységéről ismert - Kármán Géza - Ullmann Gyula építészpáros volt. Az 1857-ben Nagykanizsán ügynökséget létrehozó biztosító társaság az új, három emeletes épületet székháznak s egyben bérpalotának építtette a Fő út - Csengery
út sarkán. A kivitelezési munkákat Merbl Arnold temesvári műépítész végezte. Az új székházat a tisztviselői kar 1914. július 24-én avatta fel bankett keretében.
A földszintet üzlethelyiségek foglalták el, a félemeleten voltak a biztosító nagy fénnyel, komforttal berendezett hivatalos helyiségei, az 1. és 2. emeletek magánlakásoknak adtak helyet. Stílusában az eklektika és a szecesszió elemei egyaránt megtalálhatók. Az épület Fő úti homlokzatát a padlástér magasságában timpanon díszíti, benne fiúcskák által tartott koronás kiscímer látható, alatta az "Első Magyar Általános Biztosító Társaság" felirattal. A játékos futású erkély vonala alatt már leegyszerűsödnek a formák. A lakatosmunka Klein Dávidot dicséri
