Margitszigeti víztorony, Budapest

Ipar, mezőgazdaság, Ray Rezső Vilmos, Pollák Manó

Margitszigeti víztorony, Budapest

Tervező:
Ray Rezső Vilmos, Zielinski Szilárd
Helye:
1138 Budapest, Margitsziget
Építés éve:
1911
Fényképek:
Kereszturi Lászlóné, Jamie H Gibson, Király Sandra, Dosa Judit, Bélavári Kriszta, prameson, Szabó Péter, fortepan.hu

 

A szecesszió virágzásának évtizedeiben számos kiváló építészeti alkotás született, például a budafoki Törley-kastély, a József Telefonközpont és az 1911-ben épült Margitszigeti víztorony. Mindhárom tervezője Ray Rezső Vilmos (1876-1939). Akit említenek ifj. Ray Rezsőként is, hiszen apja, id. Ray Rezső Lajos (1845-1899) szintén neves építész volt (pl. a Royal Nagyszálló, a Szent Lukács Fürdőszálló, a siófoki üdülőtelep megalapítása).
Ray mind a víztorony, mind a telefonközpont esetében zseniális mérnökkel dolgozott együtt: Zielinszky Szilárd professzorral, Magyarország első műszaki doktorával, a Fővárosi Közmunkatanács későbbi elnökével. Zielinszky a vasbeton alkalmazásában európai szinten is az úttörők közé tartozott, itthon pedig egyértelműen ő volt az új anyag meghonosításának vezéralakja. Ray és Zielinszky rendszeres együttműködése így valóságos technológiai reformot jelentett, s kimagasló jelentőséggel bír a modern magyar építészet történetében.
A víztorony magassága 57m, a vízmedence átmérője: 13m, tartalma: 600m3. A főoszlopok szabad magassága: 13,2m, terhelése egyenként: 220t. A belső betonlépcső magassága: 24m, a vaslépcső magassága: 20m.

1922-ben épült a torony mellé, Kotsis István tervezése alapján a Tejivócsarnok. A Szabadtéri Színpad építése miatt 1938-ban áthelyezték a szigeti ferences templomromok melletti nádori villához.
A második világháborúban katonai objektum volt a torony, ablakait bebetonozták, csak lőréseket hagytak. 1944-ben megsérült a torony, a medence falaiból egész darabok hiányoztak. A felújítás 1947-ben kezdődött meg, és sokáig elhúzódott.
A torony eredeti funkcióit 1962 után már nem töltötte be (talán már hamarabb is kivonták a vízszolgáltatásból). Ezután több, mint két évtizedig kihasználatlanul állt, míg a 168 óra rádióműsor 1983 tavaszán sugárzott adásában felhívást tettek közzé, hogy mindössze 100 forintért új gazdát keresnek az akkorra nagyon leromlott épületnek. A nyilvános pályázat, majd a Fővárosi Vízművek által lebonyolított meghívásos tárgyalás győztese is a Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság, a Göncöl Alapítvány elődje lett. A tárgyaláson már nem 100 forintos vételárról volt szó, a tulajdonos Vízművek 1,5 millió forintra emelte a vételárat. Végül az aláírás előtt pár nappal felsőbb utasításra visszalépett az eladástól, és csupán bérbe adta az 1977-ben városképi jelentőségűnek nyilvánított épületet.
1983-ban a homlokzatot felújította a Vízművek, a medencét eltávolította a toronyból, ott maradtak viszont a Szabadtéri színpad és a Jókai-szobor megvilágítására szolgáló berendezések. Így vette át 1984-ben a Göncöl Társaság a Víztornyot, majd a belső részt is felújította, átalakította. 1986-ban nyílt meg a Kilátó Galéria. A Galéria kortárs külföldi, és fiatal hazai művészek műveiből tartott kiállításokat, valamint 2008 óta a Margitsziget történetét bemutató állandó kiállítással is várja a látogatókat.

Nyomtatás