Schöpf-Merei Kórház, Budapest

Schöpf-Merei Kórház, Budapest

Tervező:
Helye:
1092 Budapest, Bakáts tér 10.
Építés éve:
1907

 

A Schöpf-Merei-kórház mai épülete két régi kórház végleges összevonásával jött létre 1968-ban. A többször átalakított épületegyüttesben, amelynek állaga az utóbbi évekre rettenetesen leromlott, hosszú évtizedek óta kitűnő magzat- és anyavédelmi központ működik, amelyet a kórházi ágyhiány ellenére a főváros néhány éve véglegesen be akart zárni.
A Schöpf-Merei-kórház tömbjének Bakáts térre néző részén eredetileg, a XIX. század utolsó évtizedeiben a gróf Zichy Józsefné által alapított Erzsébet homeopata kórház működött. A földszintes, mindössze hatszobás intézményben ekkoriban szegénysorsú és gyógyíthatalan betegeket kezeltek mérsékelt díjazás ellenében. Az alapítvány 1905-re azonban annyira megerősödött, hogy a szomszédos, időközben megvásárolt Knézich utcai telken egy új, nagyobb kórház építését határozták el. Az új, kétszintes, kétszárnyas épületet – amely százötven beteg befogadására volt alkalmas – Tőry Emil tervezte. Jobb oldali szárnyában a paulai Szent Vince rend nővérei, míg a bal oldalon a váró- és rendelőhelyiségek, kórtermek, betegszobák, konyhák, éléskamrák, fürdőszobák, raktárak és a bentlakó orvos lakása kapott helyet. A hátsó szárny közepén volt a szép, barokkos díszítésű kápolna, amely a belső átalakításoknak esett áldozatul. Udvarában kellemes, padokkal, fedett lugasokkal díszített sétányt alakítottak ki betegeik számára. Miután a kórház a Knézich utcai szárnyra költözött, a Bakáts téri intézet helyére az Erdei Antal által alapított magánszanatórium négyszintes épülete került Márkus Géza tervei alapján, aki a századforduló haladó stílusában álmodta meg az exkluzív klinikát. Eredeti arculatáról – amelyet a gyakori átépítések teljesen megváltoztattak – ma már csak régi fotók tanúskodnak.
A kórházépületet először 1913-ban bérbe vette, majd néhány év múlva végleg megvásárolta a főváros, és a Szent István-kórház hálózatához csatolva szülészeti és nőgyógyászati osztályt alakított ki benne. Ezt 1935-ben váltotta fel a Budapest Székesfőváros Eötvös Loránd Rádium- és Röntgen- intézet az épületben, amely egészen 1949-ig, az államosításig üzemelt. A következő évben Országos Onkológiai Intézet név alatt összevonták a Knézich utcai kórházzal, amely intézmény viszont három év múlva végleg átköltözött Budára, a Kék golyó utcába. A Bakáts téri kórházrészbe egy időre, 1953–68 között, a kerületi sebészeti, belgyógyászati és szülészeti osztályok kerültek, majd végül ismét egyesült a két kórház, és ezzel létrejött a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ, amely immár csaknem három és fél évtizede működik itt. A valaha exkluzív épületegyüttes az átalakítások következtében jellegtelenné vált homlokzatával, zsúfolt belsejével, a sufniszerű kisegítőépületek gyűrűjében már-már ijesztő látványt nyújt napjainkra. Építészeti szempontból a tömb menthetetlen, felújítása – hiszen az állapot szinte már az ott folyó munkát veszélyezteti – viszont elengedhetetlen. A kórház évekkel ezelőtt módon lépett az újszülöttgyilkosságok megelőzéséért, bejáratánál ugyanis az országban elsőként helyeztek el egy inkubátort, amelybe a magát névtelenségben hagyni kívánó anya helyezheti el nem kívánt újszülöttjét.