Róheim-villa, Budapest

Családi ház, Pollák Manó

Róheim-villa, Budapest

Tervező:
Pollák Manó
Helye:
1146 Budapest, Hermina út 45.
Építés éve:
1900
Fényképek:
Dwight79, wikipedia.hu, Laza, Dr. Csere Péter

 

A ház építtetője Róheim Sámuel fakereskedő és neje, tervezője pedig Pollák Manó volt: az eredeti tervek 1899-ben készültek el, amelyeket 1900-ban módosítottak. A főhomlokzaton elhelyezett tábla szerint ebben a házban élt és alkotott Róheim Géza, a pszichoanalitikai etnológia megalkotója. A túloldali emléktábla arról tudósít, hogy ebben a házban gyilkolták meg 1918-ban gróf Tisza Istvánt, Magyarország egykori miniszterelnökét. Bár az elkövetőket megtalálták, a mögöttes indokok – és a felbujtók kiléte – történészi körökben a mai napig nem tisztázott. Az épület az 1956 végétől a Mozgássérültek Állami Intézetének kezelésébe került, ekkor építettek a hátsó homlokzathoz liftet.
A villa neobarokk stílusjegyeket hordoz, a belső terek gazdagok díszítőszobrászati, festészeti és iparművészeti alkotásokban – például faragott lépcsőkorlátok, mellvédek, ajtórácsok, valamint kandeláberek, csillárok és kazettás mennyezetek találhatók az épületben, orientális motívumok díszítik, illetve neobarokk és neoreneszánsz stílusban készültek. A kertet míves, kovácsoltvas kapu és kerítés veszi körül a Hermina úti és a Pálma utcai oldalról. Az épület nagy előkerttel rendelkezik, két fő szintje van, magas tetőzettel, valamint pinceablakokkal tagolt, rusztikus terméskő lábazattal. A főhomlokzat díszes középső tengelyében a hármas ablak az előtte elhelyezkedő, enyhén kiugró erkélyre vezet. A bejárattól faragott korlátú, fehérmárvány lépcső vezet fel az emeletre. Az előteret és a szobákat üvegezett, díszesen keretezett, nagyméretű, kétszárnyú ajtó választja el. Innen nyílt az úri szoba, a dohányzó, valamint az ebédlő. A konyha az alagsorban volt.

Tulajdonos Az ingatlan az 1956-ban került mozgássérültekkel, valamint fogyatékosokkal foglalkozó intézetek kezébe, és ez volt a helyzet 2009-ig. Ekkor döntött ugyanis a kormány úgy, hogy az épületet egyfajta egyházi juttatásként az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségnek (EMIH) adják. A kezdeti lelkesedés azonban nem tartott sokáig, az épület alapos szemrevételezése során kiderült, hogy a vártnál is rosszabb állapotban van.
Az értékes ingatlan az elmúlt tíz évben (2001-2011) legalább négyszer cserélt gazdát. 2001-ig fogyatékkal élők oktatási intézménye működött benne, működési engedélyét azonban az ÁNTSZ megvonta, így kiürítették, és egy ideig üresen állt az épület. Az ingatlan vagyonkezelő jogának átadását a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány részére Kökény Mihály egészségügyi, szociális és családügyi miniszter kezdeményezte 2003 novemberében. A közalapítvány jogszerű működését igazoló iratok bemutatásának nehézségei miatt a vagyonkezelői jog átadása hosszú ideig nem történt meg. Mivel a közalapítvány nem kapott kormányzati támogatást az épület rendbetételéhez, érdemben nem tudott vele mit kezdeni. Az állam ennek ellenére azt kérte a közalapítványtól, hogy 2005 végéig tartsa fenn az épület őrzését, amíg áttekinti a további hasznosítás kérdéseit. Az épületet a Mozgássérültek Állami Intézetének (MÁI) munkatársai őrizték napi 24 órában. Kogon Mihály, a MÁI jelenlegi igazgatója úgy fogalmazott: a normális birtokbavétel milliárdos nagyságrendű felújítást igényelt volna, ugyanakkor az épülethez méltatlan, hogy egy ilyen intézmény igényeinek megfelelve falakat emeljenek vagy bontsanak ki, vagy ebédlővel, zuhanyozókkal csúfítsák el.
Az épület akkoriban került műemléki védettség alá. 2006 elején a közalapítvány visszaadta az épületet a KVI-nek, mely az Esély XXI. Szolgáltató és Rehabilitációs Közhasznú Társaság részére adta használatba, de források hiányában ők sem tudtak vele mit kezdeni, így visszaadták. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) 2007 végén értékesíteni akarta, erre azonban mégsem került sor, részben annak köszönhetően, hogy 2008 elején a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. vette át az épületet. Az ingatlan sorsa 2009 végéig lógott a levegőben. A dokumentumok szerint az Országgyűlés ekkor döntött 9 állami tulajdonban lévő ingatlan átadásáról egyházak és társadalmi szervezetek részére. Az ingatlant az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség tulajdonába adják. Ez az eljárás jelenleg is folyamatban van.

Építészetileg Előkertes, szabadon álló, kétszintes villaépület, palával borított magas tetőzettel és pinceablakokkal tagolt rusztikus, terméskő lábazattal. A Hermina út irányába néz az 1+fél+1+fél+1 tengelyes főhomlokzat. A háromnegyed részt vízszintesen fugázott, felső negyedében téglával borított földszinti kiképzés az egész épületen körbevonul. A reprezentatív középső axis kiugrik, két oldalán dőlt falazatú, fél-fél tengely található, melynek a földszintjén 1-1 ablak, emeletén 1-1 oszlopos, báboskorlátos balkon látható. A központi és a Pálma utcai tengelyen (délkelet) 1-1 nagyméretű faragott ajtó található, melyek a homlokzat elé ugró körablakokkal tagolt, terméskő lábazatú, báboskorlátos teraszra nyílnak. A már említett Pálma utca irányába eső tengely emeleti szintjén egyszerű, záróköves ablak látható, mely megegyezik a főtengely másik oldalán (északnyugat) lévővel. Az ÉNy-i oldal földszintjén nyíló ablak íves-timpanonos.
Az emelet téglaborítású. A díszes középső tengelyben hármasablak kapott helyet, mely az előtte elhelyezkedő enyhén kiugró erkélyre vezet. Ennek két oldalán található a már említett 1-1 kicsiny, oszlopos balkon. A hármasablak feletti lunettában kartus látható, felette két oldalról alul íves, felül timpanonban végződő, maszkos zárókővel díszített, kiugró homlokzati diadalív.
Az épület délkeleti, Páva utcai homlokzata 6 tengelyes. Az első tengely - a többi öthöz képes visszasüllyesztve - felépítésében hasonló a főhomlokzat középső axisához, azzal az eltéréssel, hogy ez nem ugrik előre. Az emeleti, timpanonos ablak is jóval visszafogottabb díszítésű, nincsenek oszlopok, a báboskorlátos erkély alig ugrik előre és a két kis balkon is eltűnt. Az alatta található nagyméretű kosáríves, növényi ornamentikával díszített ablak kialakítása a főhomlokzatéval hasonlatos. A következő tengely és az azt kísérő falzóna dőlt síkú, ez vezeti át a falazatot az előrébb található többi 5 tengelyhez. Ez, és a többi tengely nyílásai - az ötödiket kivéve - a földszinten íves timpanonnal díszítettek. Az emeleti ablakok vízszintes szemöldökét hangsúlyos zárókő tagolja, két oldalon 1-1 virágfüzérrel, fölöttük faltükörrel, két oldalt - a füzérek felett - 1-1 kannelúrázott konzollal díszítettek. Az ötödik tengely - mely a kiugrott falrészen található 5 ablak középsője - földszintjén enyhén előreugró falrész található a többivel azonos szegmensíves ablakkal (az íves timpanon elmarad), az emeleten 2-2 kannelúrázott konzol díszíti az ablakot, mely előtt kis erkély látható míves rácsozattal, közepén az "R" jelzés nyilván az építtetőre utal.
Az épület északkeleti (hátsó) homlokzata szabálytalan "U" alakú és aszimmetrikus. A 2-3-1 axisból az első 2 kialakítása megegyezik a délkeleti (Pálma utcai) homlokzatéval, azzal az eltéréssel, hogy a földszinti ablakok felett nincs íves timpanon. A süllyesztett középső rész háromszintesre nő, a három tengely két szélsőjében ikerablakok helyezkednek el (ornamentikájuk azonos az első kettővel). Közöttük az íves attikafalazattal hangsúlyozott "középső" tengely látható, a legfölső szinten timpanonos-záróköves kiképzésű ablakkal (a többi részlete az előbb leírtakkal azonos). Az 5. tengelyhez az 1970-es években külső liftet szereltek. A homlokzat utolsó tengelyének tetőzete csúcsos, alatta a tengely kialakítása a 4. ("középső") tengellyel azonos, de a 2. szint egyenes szemöldökű ablaka vakablak.
Az északnyugati homlokzat 2+fél+1+fél+1 tengelyes. Az első kettő tetőablakos, a földszinti timpanonokat leszámítva megegyezik a Pálma utcai homlokzat ablakainak kiképzésével. Az utána következő fél-1-fél tengely kétszintes, de az emeleti rész erősen be van süllyesztve, hogy elé - s így a földszint fölé - konzolos, rácsos erkély kerülhessen. Itt az ablakok az első két tengellyel (s ez által a Pálma utcai és a hátsó homlokzati ablakok egy részével is) azonosak. A földszinti rész tengelye (a fél-fél között) enyhén előreugrik, rajta nagyméretű kosáríves ablak található, zárókövén Medúza-fejjel, a szegélyező félaxisokon körablakok láthatók. Az utolsó axis a többihez képes erősen visszasüllyesztett, s ez által az erkélyre nyíló ablakokkal egy síkban helyezkedik el. Ennek, valamint a mellette található tengely szintbéli különbségének találkozásánál található a főbejárat (a főhomlokzatra merőlegesen), mely elé a mozgássérültek segítése érdekében rámpát emeltek. A bejárattól egészen a homlokzat végéig tart az épülettel egykorú, vas-üveg szerkezetű kis előtető.
Az épület külső ablakai és nyílászárói - kevés kivételtől eltekintve - eredetiek. Ezek különösen a nagyméretű kosáríves ablakokon, a főbejáraton valamint a főhomlokzat két, teraszra nyíló ajtaján láthatók jól. Az épület kertjében egykor valószínűleg szökőkút állhatott, noha erre utaló jelek a tervrajzokon nem szerepelnek. Ismeretlen az eredete (talán a szökőkúthoz tartozhatott) annak a fekvő női akt márványszobornak is, mely itt található. A kertet szép míves kovácsoltvas-kapu és kerítés veszi körül a Hermina úti és a Pálma utcai oldalról.

Nyomtatás