Gellért-hegyi műteremház, Budapest

Gellért-hegyi műteremház, Budapest

Tervező:
Helye:
1118 Budapest, Kelenhegyi út 12-14.
Építés éve:
1906
Felújítás éve:
2002
Fényképek:
elinor04, Soltesz Vince(imm.hu)

 

A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész. Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.
A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.
A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás:
"...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellért-hegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott útjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen.
Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)
A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért-hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú "művésznegyeddé" vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető