Margitszigeti zenélő kút, Budapest
A Margitsziget északi, az Árpád híd felőli részén találjuk a zenélő kutat avagy Bodor-kutat, ami nem összetévesztendő a déli végen lévő zenélő szökőkúttal.
A zenélő kút hű mása Bodor Péter székely ezermester 1820-as évek elején Marosvásárhely főterén felállított Bodor-kútjának. Az eredeti kút zenélő szerkezetét 1838-ban egy hóvihar tönkre tette, és mivel nem találtak olyat, aki megjavította volna, a kút állapota egyre romlott, amíg 1911-ben végül lebontották. Ma ortodox templom áll a helyén.
Az 1930-as években gróf Teleki Domonkos javasolta, hogy készítsék el Budapesten a Bodor-kút másolatát, amelyet anyagilag támogatott is. A fellehető dokumentumok alapján építette fel a hat oszlopon álló, kupolás kis építményes kutat Páll György gépészmérnök és Jankó Gyula építész 1935-36-ban.
Az eredeti kút érdekessége, hogy viszonylag bonyolult szerkezet volt: az építmény kupolájában órát és egy zenélő szerkezetet helyeztek el, amelyeket víz hajtott. A kupola tetején pedig a tengerek istenének, Neptunnak a szobra állt, ami egy nap alatt körbefordult. A marosvásárhelyi kút hatóránként játszott el egy dalt.
A II. világháború a kutat sem kímélte, súlyosan megsérült, s majd csak 1954-ben állították helyre Pfannl Egon tervei alapján és Öhmann Béla szobrász (Neptun szobor). A zenélő kút újjáépítésekor azonban nem sikerült az eredeti dallamot restaurálni. Csányi Attila zeneszerző az egykori dallamtöredékek alapján 12 részes, a középkori magyar zenét idéző anyagot állított össze, ezt hallhatjuk minden egész órakor a kútnál.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Jankó Gyula unokája - Jankó András - további dokumentumokat küldött számunkra, így nem csak a zenélő kút dokumentációjából kaptunk anyagokat, hanem Jankó Gyula élettörténetét is.
Jankó Gyula alkotóművész életútja (1872. december 28-1948. április 8.)
Édesapja Jankó István vasútmérnök volt, az erdélyi vasutakat tervezte, az építést különböző helyeken irányította, a családja vele együtt járta az országot. Így, Jankó Gyula az elemi iskoláit magántanulóként végezte, Aradon érettségizett, majd építészmérnök lett. Az életútja három meghatározó tevékenységre épül: a tanári munkára, a katonai felelősség vállalására és az alkotóművészetre.
Alkotói életútjának első szakaszát jól összefoglalja az Aradi Újságban 1913. május 24-én megjelent hír: "Jankó Gyulát, az aradi Fa és Fémipariskola kiválóan nagy képzettségű, zseniális és közmegbecsülésnek örvendő tanárát a Budapesti Iparművészeti Iskolába tanárnak nevezte ki a vallás– és közoktatási miniszter. Jankó Gyula távozásával Arad társadalma egyik igen szimpatikus tagját veszti el, mindazonáltal csak örvendhetünk, ezen kitüntetésszámba menő előléptetésen, amely Jankó Gyula kiváló talentumának és nemes ambíciójának újabb, magasabb teret jelent." (a Budapesti Iparművészeti Iskola a mai Moholy–Nagy Művészeti egyetem elődje volt.)
A katona felelősség vállalása az I. Világháború harcaiban való részvételében, de leginkább a rokkant katonákról való gondoskodásban nyilvánult meg. A harcokban megsebesült, a kórházban látta, hogy milyen sok a fogyatékos fiatalember, akik a jövőjüket reménytelennek látták. Felépülése után az Országos Hadigondozó Intézet számára javasolta, a rokkant katonákat az életbe visszavezető rehabilitációs program megvalósítását. Felismerte, hogy a maradandó sérüléseket szenvedett katonáknak az orvosi rehabilitációja után foglalkozási rehabilitációra van szükségük. A fogyatékosságuk figyelembevételével, harminckét szakmára való képzésükre teremtette meg a lehetőséget.
E tevékenysége jelentőségéről a "Zemplén" című hírlap 1917. június 20. számában írtak "Rokkant katonák között – a rokkant ipari tanoncok záróvizsgája" című cikkben: (…) "Búcsúzunk az ipari rokkant iskolától. Hálásan szorítjuk a kitűnő Jankó mester kezét, aki ma első ízben szedte közel egy évi fáradságos munkájának a gyümölcsét. Az ipariskolák és műhelyek megszervezésével, önerejével a semmiből tökéletest alkotott ő itt. Ha nézzük az eredményt, hogy egyszerű rokkant földműves emberekből önérzetes iparosokat nevelt, a legteljesebb elismeréssel kell adóznunk neki, ha nézzük a rokkant katonák hálás szeretetét iránta, irigyelnünk kell, jól megérdemelt lelki örömét." (…)
A munkáit külföldön is elismerték, több kiállításon vett részt Németországban és Olaszországban.
1906-ban a Milánói Iparművészeti Kiállításon aranyérmet kapott, a mellékelt képen látható dolgozószoba bútoraival, amelyeket a Berni Iparművészeti Múzeum megvásárolt. Festményei, grafikai munkái magas szintű művészetet tükröznek.
Pl. a melléket képen látható tavasz és ősz című fába égetet, színezett fatáblái amelyek egy általa tervezett ebédlő garnitúrához tartoztak.
Jankó András